Kánonjog 10. (2008)
KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: Egyházi tisztségek bitorlása és a tisztségek gyakorlása során elkövetett bűncselekmények
Közlemények 77 zik-e? Ha szükséges közreműködőkként értelmezzük a társ-szentelőket, akkor az 1329. kánon 2. §-a alapján ők is ugyanígy büntethetők. Viszont az ő közreműködésük nem abszolút szükséges, hiszen egy püspök is érvényesen képes püspököt szentelni. Nem beszélve arról, hogy elméletileg ők egy már érvényesen átadott apostoli szukcesszióval rendelkező “püspökre” teszik fel a kezüket, vagyis valójában nem követik el a bűncselekményt. Az ilyen társ-szentelők skizma miatt közö- síthetők ki (1364. kán.), mint az pl. M. Lefebvre42 esetén megtörtént Antonio de Castro Mayer püspökkel kapcsolatban.43 Ugyanezt mondja De Paolis44 45 is, csak más megközelítésben. Ő úgy érvel, hogy a kánon csak egyes számban említi a szentelő püspököt (episcopus), a többi nem tűnik szükséges kiszolgáltatónak, vagyis a büntetőjogi kánonokra vonatkozó szoros értelmezés (vö. 18. kán.) miatt ez rájuk nem alkalmazható. Hasonlójellegű kérdés, hogyha egy katolikus püspököt meghívnak az ökumené jegyében egy olyan közösségbe püspökszentelésre, ahol az érvényes apostoli szukcesszió folytán érvényes szentségek vannak, és ő is kimegy a kézfeltételre, akkor vajon ő elköveti-e ezt a bűncselekményt? Mivel az ilyen püspök nem szükséges közreműködő, valamint nem szakítja meg a közösséget Szent Péter utódával, így a kérdésre a válasz nemleges. 7. Tisztségek törvénytelen gyakorlása Büntetendő az eddigieken túl, az egyházi tisztségek törvénytelen gyakorlása. Idetartozik az 1384. kánon alapján a papi tisztség vagy szent szolgálat törvénytelen gyakorlása, a fentiektől különböző minden más esetben. Ez elég tág terület, amelyre büntetésként fakultatív és meghatározatlan büntetés szabható ki. A bűn- cselekmény terjedelmének pontos meghatározásában nagy szerepe lehet a részleges jognak. Általánosságban elmondható, hogy ilyen bűncselekmény lehet például az általános feloldozás megadása, kellő indokok nélkül; plébániai lelkipásztori feladatok, nem a plébánia templomban való gyakorlása, elfogadható indokok nélkül. Ez utóbbihoz szükséges, hogy az ilyen feladatok gyakorlása rendszeres legyen és káros a hívek számára. Ezt a bűncselekményt követi el az a szent szolgálattevő is, aki szándékosan és tudatosan olyan házasságkötésnél asszisztál, amiről eleve tudja, hogy érvénytelen lesz.43 Ide tartozhat még a fakultás nélküli bérmálás vagy más plébános területén élő, törvényes indok nélküli megkeresztelé- se; valamint a szertartások nem megfelelő végzése is. De ebbe a kategóriába sorolható az, amikor laikus homíliát mond, vagy szükség esetén kívül keresztel. Azok a kánonjogászok, akik a homília végzését nem tartják „szent szolgálatnak”, nem tekintik ide sorolhatónak a laikus általi homília tartást.46 42 AAS 80 (1988) 1498; vö. WOESTMAN, W.H., Ecclesiastical Sanctions, 197kk. 43 COG AN, P., Penal Law, 77. WOESTMAN, W.H., Ecclesiastical Sanctions, 124-125. 44 De PAOLIS, V., De Sanctionibus in Ecclesia. Admtationes in Codicem: Liber VI, Roma. 1986. 117. 45 PERKIN, D.R., Penal Consequences for Illegitimate Ministry and Abuse of Authority, in ESPELAGE, A. (cd.), Canon Law Society of America. Advisory Opinions, Washington D.C. 2002. 445. 46 BEAL, J. - CORIDEN, J. — GREEN, Th. (ed.), New Commentary on the Code of Canon Law, 1590 (Green, T.J.).
