Kánonjog 10. (2008)

KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: Egyházi tisztségek bitorlása és a tisztségek gyakorlása során elkövetett bűncselekmények

Közlemények

71

II. BŰNCSELEKMÉNYEK A TISZTSÉGEK GYAKORLÁSA SORÁN 1. Bűntárs feloldozásának megkísérlése

A hatodik parancs elleni bűnben a bűntárs feloldozásának megkísérlését, amit a 977. kánon halálveszély esetén kívül tilt, és érvénytelennek mond, az 1378. kán. 1. §-a Apostoli Szentszéknek fenntartott, önmagától beálló kiközösítéssel bünteti. A tiltás önmagában nem büntetés, hanem csupán a pap gyóntatási fakultásának személyre szóló lehatárolása. Olyan inhabilitáló12 törvény, ami a papot incapax-szá13 teszi ezen bűn és az adott bűntárs vonatkozásában. Ilyenkor a közös bűn, mintegy fenntartott bűn jelenik meg, aminek a feloldozásához a papnak nincs fakultása.14 Ez a fenntartás csak addig él, amíg a közös bűn alól a bűntárs érvényesen feloldo- zást nem kapott. A bűncselekmény létrejöttéhez szükséges: hogy a gyóntató valóban felszentelt pap legyen, legalább vélelmezett fakultással. A feloldozásnak meg kell történnie. A tilalom nem vonatkozik a halálveszély esetében történő gyóntatásra.15 A bűntárs lehet nő vagy férfi, fiatal vagy öreg, az elkövetett bűnnek pedig mindkét részről halálosnak16, de legalábbis súlyosnak17 * kell lennie. Calabrese ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy ha nem volt a bűncselekmény mind objektíve, mind szubjektív módon, mindkét fél részéről súlyos bűn, és a feloldozás nem tilos, akkor ez a feloldozási tilalom nem áll be, pl. gyermekekkel elkövetett bűnök esetén, hiszen a gyermek nem tud szubjektiven súlyos bűnt elkövetni.I!< A feloldozási tilalmat előidéző bűncselekmény létrejöttéhez az is szükséges, hogy mindkét fél akarja magát a bűnt, és ne csak eltűrje.19 A tilalom szempontjából lényegtelen, hogy mikor volt a közös bűn, a pap felszentelése előtt vagy után. Mindegy, hogy mennyi idő telt el azóta, és mindegy, hogy a bűntárs katolikus vagy sem. Amennyiben a pap csak meghallgatja a bűnbevallást, de feloldozást nem ad, valamint a gyónó nem osztozik a közös bűnben, úgy az eset nem büntetendő. A CIC (1917) normájával ellentétben már az sem büntetendő, ha a pap csak színleli a feloldozást (pl. csak áldást ad). Ilyenkor a pap nem ezt, hanem a szentség kiszolgáltatása színlelésének bűncselekményét követi el. Nem valósul meg a bűn- cselekmény, ha a pap figyelmetlenségből feloldozza a bűntársát, ha nem ismeri fel, vagy a gyónó nem ismeri fel őt, hisz nem köteles magát felfedni, ha kétséges,

12 ECHEVERRIA, L. (dir.), Cúdigo de Derecho Canónico. Edición bilingüe comenUida. (Bibliotcca de autorcs eristianos 442), Madrid 1983. 478.

13 MARZOA, Á. - MIRAS, J. - RODRiGUEZ-OCANA, R. (cd.), Exegetical Commentary. Hl/1. 799 (LOZA, F.).

14 WOESTMAN, W.H., Sacraments, Initiation, Penance, Anointing of the Sick, Saint Ottawa 1996. 269.

15 CAPARROS, E. - THERIAULT, M. - THORN, j. (cd.), Code of Canon Law Adnotated, 1073 (Del Almo, l.).

16 WOESTMAN, W.H., Sacraments, 269.

17 MARZOA, Á. - MIRAS, J. - RodrÍGUEZ-OCANA, R. (cd.), Exegetical Commentary, 1II/1. 498 (DE PaOLIS, V.). DE SMET, A., De Absolutione Complicis et Sollicitatio, Brugis 1921. 5.

IS CALABRESE, A., Diritto penale canonico, Città del Vaticano 1996. 232-233.

14 SIPOS, S., Enchiridion Iuris Canonici, Roma 1954. 862.