Kánonjog 10. (2008)
KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: Egyházi tisztségek bitorlása és a tisztségek gyakorlása során elkövetett bűncselekmények
72 Közlemények hogy ez-e a bűntársa, vagy kétséges a bűn súlyossága, vagy ha a bűntárs a közös bűnt már meggyónta korábban. Ha esetleg a pap nem tud a tilalomról és a büntetésről, a feloldozás érvénytelen ugyan, de a büntetés az 1324. kán. 1. § 10. pontja értelmében nem áll be. Ilyen esetekben kérdéses, hogy jóllehet a közös bűnnek a feloldozása érvénytelen, vajon a többi bűn alóli feloldozás megtörténik-e? A kánonjogászok és teológusok véleménye erről eltérő. Érdemes egy kis kitérőt tenni a Tízparancsolat hatodik parancsának helyes értelmezéséről. Lüdicke20 felhívja a figyelmet, hogy noha a hatodik parancs eredetileg úgy szól, hogy „Ne törj házasságot!” itt nem csak a szoros értelemben vett házasságtörésről van szó. De Paolis szerint is a hatodik parancs elleni bűnöket a mai értelmezésnek megfelelően kell vizsgálni. Ilyen értelemben beszél XIV. Benedek pápa 1741. június 1-én kiadott Sacrametnum Paenitentiae konstitúciója is, amely a szent tisztaság ellen elkövetett minden külső cselekedetet (beszédet, nézést, stb) büntet. Ugyanezt mondja ki a Szent Officium 1873. május 28-i rendelete, ami belefoglal minden érintést, csókot, ölelést, nézést vagy beszédet. Mértékadó vélemények szerint azonban, ha a bűn csupán beszédben vagy nézésben volt, kicsi a valószínűsége, hogy olyan súlyos bűnt követtek el, ami után a feloldozás érvénytelen és büntetendő.21 2. Csábítás Egy másik, szentgyónással kapcsolatos bűncselekmény, amit az 1387-es kánon büntet, a gyónó hatodik parancs elleni bűnre való csábítása a gyóntató részéről, gyónás folyamán, alkalmával agy ürügyén. A „gyónás folyamán” azt jelenti, hogy a gyónás kezdetétől a feloldozás megadásáig; a „gyónás alkalmával” azt, hogy a gyónás előtt vagy után; a „gyónás ürügyén” pedig arra az esetre vonatkozik, ha ténylegesen szentgyónás nem is történik. A bűnre csábítás azt jelenti, hogy a gyóntató a gyónót a hatodik parancs elleni bűnre akarja rávenni, akár szavakkal, akár írásban, akár jelekkel, akár cselekedettel, akár ott, akár későbbi időpontban. Megvalósul a bűncselekmény akkor is, ha a gyóntató nem saját maga, hanem más számára próbálja bűnre csábítani a gyónót, viszont nem valósul meg, ha nem a gyónót, hanem rajta keresztül egy harmadik személyt akar elcsábítani. A büntetendő cselekmény szempontjából lényegtelen, hogy eredményes volt-e a csábítás vagy sem. A kánon megfogalmazásából egyértelműen kitűnik, hogy ezt a bűncselekményt csak pap követheti el, nem pedig olyan személy, aki megkísérli a gyóntatást. A csábítás büntetése felfüggesztés, eltiltás, megfosztás vagy akár a klerikusi állapotból való elbocsátás is lehet. 20 LÜDICKE, K. (Hrsg.), Münsterischer Kommentar zum Codex turis Canonici, Essen 1985. Can. 1378/3 (Lüdicke, K.). 21 Erdő P., Egyházjog (Szent István Kézikönyvek 7), Budapest 2005.4 651.
