Kánonjog 10. (2008)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A szenttéavatási eljárás a XIII. században. Árpád-házi Szent Erzsébet ügye a kor eljárásjogának összefüggésében
14 Erdő Péter készítője volt. Túlzás volna mégis azt állítanunk, hogy az ilyen esetek egy egyetemes szokásjogot bizonyítanak, amely szerint III. Sándornak a kanonizációt a Római Egyház kizárólagos jogának tekintő, fentebb említett bullája előtt a szenttéavatás teljes kizárólagossággal a pápának lett volna fenntartva. Ugyanakkor már a XII. század első harmadában írt krónikák beszámolnak arról, hogy régi idők óta voltak kánoni törvények, melyek a püspöki translatiók ellen szóltak. Eszerint már a translatióhoz is a Szentszék engedélye volt szükséges. Ezek mindenesetre inkább bizonytalan jelek. Lássuk immár III. Sándor dekretálisát, amely IX. Gergely dekretális gyűjteményében Audivimus kezdettel szerepel! Kérdés, hogy a szöveg valóban kimondja-e általános elvként, hogy ettől kezdve a szentek tiszteletéről szóló döntés minden fajtája fenn van tartva a Szentszéknek. Még pontosabban azt kérdezhetnénk, hogy ezt az elvet rögzítette-e a levél már akkor, amikor íródott, vagyis 1171 táján? Az ugyanis kétségtelen, hogy amikor III. Sándornak ezt az intézkedését a IX. Gergely pápa parancsára 1234-ben kiadott dekretális gyűjteményben általános érvénnyel kihirdették (X 3.45. 1), annak egyetemesjogforrás jelleget adtak.31 Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a gyűjteményben szereplő szöveg az eredeti dekretális levélnek csupán egy részlete. Mivel a kollekció az adott fejezet attributio jaként csupán a kibocsátó hatóságot (Alexander III) említi, de a cimzett nevére nem utal, sokáig nem ismerték az eredeti ügylevél teljes szövegét. Paul Hinschius állapította meg 1888-ban, hogy a gyűjteménynek az Audivimus szóval kezdődő fejezete eredetileg egy olyan hosszú levélnek a részlete volt, melyet III. Sándor Kanuthoz, Svédország királyához intézett.32 33 Ma úgy tudjuk, hogy ez a levél 1170. július 6-án kelt, és arengájának kezdő szavai a következők voltak: Metern a et incommutabilis" P Az eredeti levél szövegének alapján Kuttner meggyőzően mutatta ki, hogy III. Sándor még nem kívánt egyetemes fenntartást elrendelni az említett levélben, melyben - mint mondtuk - olyan szabálytalan kultusz ellen lépett fel, ahol a probléma lényege nem csupán és főként az eljárás módjában, hanem az oltárra emelt személy kellő erényeinek hiányában rejlett. Amikor azonban a szöveget 1234-ben a bolognai mesterek korábbi szerkesztői tevékenységének eredményeként lerövidített formájában IX. Gergely dekretális gyűjteményébe iktatták, ennek már ténylegesen az volt a hatása, hogy a kanonizáció joga kizárólag a pápát illette meg.34 31 Vö. KUTTNER, La réserve papale, 191. 32 HINSCHIUS, P., Systhem des katholischen Kirchenrechts, IV. Berlin 1888. 243, n. 6. 33 JL 13546 (még a kibocsátási óv megjelölése nélkül); GUTIERREZ, J.L., Studi sulié cause di canonizzuzione (Pontificia Université della Santa Croce, Monografie Giuridichc 27), Milano 2005. 82-83. Ennek a levélnek a kibocsátását Giuseppe dalla Torre 1171 -re vagy 1172-rc teszi (Santitá e diritto. Sondaggi nella storia del diritto canonico [Collana di studi di diritto canonico cd ecclesiastico. Sczionc canonistica 26], Torino 1999. 33.); vö. VAUCHEZ, A., La santitù nel Medioevo, Bologna 1989. 37. 34 GUTIÉRREZ, Studi suile cause di canonizzuzione, 83.
