Kánonjog 10. (2008)

JOGGYAKORLAT - A Rota Romana Bíróságának perdöntő ítélete, a házasság szentség jellegének a kizárása miatt indított semmiségi perben. Fordította: Szotyori-Nagy Ágnes

120

Joggyakorlat

hogy jelen lehet, vagy hiányozhat is, hanem a (házasság) lényegéhez úgy hozzátartozik, hogy attól különválasztani nem lehet” (Propositiones, n. 3.2.).

Ezt a tanítást pedig, melyet a római pápák tanítóhivatali megnyilatkozásai megerősítettek (vö. Liegier, L., II matrimonio: questioni teologiche e pastorali, Roma 1988. 137-139. Miralles, A., II matrimonio. Teológia e vita, Cinisello Balsamo 1996. 135-143), mind a jelenleg hatályos, mind a házasságkötés idején hatályban lévő házassági törvény, ugyanazzal a tömörséggel fejezi ki: „Ezért megkereszteltek között nem állhat fenn érvényes házassági szerződés anélkül, hogy ugyanakkor ne lenne szentség is.” (CIC 1055. kán. 2. §; vö. C1C [1917] Can. 1012 § 2).

6. Valóban, a házasság szentsége megkereszteltek között nem kívülről rakódik rá az korábban létrejött természetes házassági szövetségükre úgy, hogy ezáltal elválasztható legyen tőle. Ez csakugyan így van, mivel megkereszteltek között a házassági szövetség és a házasság szentsége belsőleg olyan szorosan kapcsolódik egybe, hogy nem létezhet házassági szövetség, vagyis szerződés, ami egyszersmind ne lenne szentség (vö. Errazuriz, C.J.,M., Contraito e sacramento: il matrimonio, ut sacramento che c un contraito. Riflessioni attorno ad alcuni testi di San Tommaso d'Aquino, in Matrimonio e sacramento, Cittr dei Vaticano 2004. 43-56). Az Egyház tanítása értelmében ugyanis „két megkeresztelt között nem létezik a szentségtől elválasztott természetes házasság, hanem csak természetes házasság a szentség méltóságára felemelve” (Propositiones, n. 3.5.).

Más szavakkal tehát, „megkereszteltek között nem lehetséges ténylegesen és valóságosan egyetlen más attól különböző házastársi állapot sem, mint amelyben a keresztény nő és a férfi visszavonhatatlan személyes beleegyezéssel szabadon és kölcsönösen átadja magát és elfogadja a másikat házastársaként és gyökeresen kiszakad «szívének durvaságából» (Mt 19,8); és a szentség által igazából és valóban a Krisztus és az Egyház közötti jegyesi kapcsolat titkának részeseivé válnak, valódi lehetőséget kapva arra, hogy örök szeretetben éljenek. Következésképpen az Egyház semmiképpen nem ismerheti el két megkeresztelt házasságát, csakis ha méltóságuknak és Krisztusban való újjászületésüknek megfelelően szentségi házasságban egyesülnek” (Propositiones, n. 3.3.).

Ezt az Egyház szentségi gyakorlata is megerősíti. Ugyanis „a keresztség, va- ■gyis a hit szentsége által, a férfi és a nő egyszer s mindenkorra részesévé válik a Krisztus és az Egyház közti szövetségnek, s így az ő házastársi közösségük felvétetik Krisztus szeretetébe és az ő áldozatának az erejével gazdagodik. Ebből az új állapotból következik, hogy a megkereszteltek közötti érvényes házasság mindig szentség” (C. Cult.Div.Disc.Sacr, Ordo celebrandi matrimonium [1991], n. 7.).

7. Mivel a szentségi házasság az egyetlen érvényes házastársi közösség, amely megkeresztelt házasulandók között létrejöhet, s a nem hívő megkereszteltek részéről gyakori kívánság, hogy az Egyház színe előtt kössenek házasságot, akkor is, ha főként társadalmi okokból, ezért a bírósági vita során gyakran merül fel az a kérdés, hogy vajon a személyes hit a házasság érvényes megkötéséhez sziikséges-e vagy sem. A szentségek ugyanis „feltételezik a hitet” és ezért „a hit szentségeinek” mondhatók (Cone. Vat. II., Sacrosanctum Concilium, konstitúció a szent liturgiáról, n. 59).