Kánonjog 10. (2008)

KÖZLEMÉNYEK - Szuromi Szabolcs Anzelm - Ferenczy Rita: Az egyházi személyek utáni öröklés hatályos egyházjogi és magyar állami egyházjoi vonatkozásai

KÁNONJOG 10(2008) 101-106.

SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem. - FERENCZY Rita

AZ EGYHÁZI SZEMÉLYEK UTÁNI ÖRÖKLÉS HATÁLYOS EGYHÁZJOGI

ÉS MAGYAR ÁLLAMI EGYHÁZJOGI VONATKOZÁSAI*

1. A TÖRVÉNYES ÉS VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉS KÜLÖNBÖZŐSÉGE ÁLTALÁBAN; II. A KÖTELESRÉSZ, MINT A TÖRVÉNYES ÖRÖKÖS SAJÁTOS JOGA; III. EGYHÁZI SZEMÉLYEK TULAJDONA ÉS BIRTOKA ÉS AZ ÖRÖKLÉSI JOG.

A szent szolgálatra rendelt személyek utáni öröklés sajátosságairól kevés egyedi szabályt találunk a hatályos egyetemes és partikuláris egyházjogban.1 Annak ellenére, hogy minden ország magánjogában megtalálható az öröklési jog pontos rendezése, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyházi szolgálatot ellátó személyek sajátos státuszát, a kezelésükre bízott egyházi javaknak az egyházi intézményekhez való kötődését, valamint a liturgikus könyvek, ruhák és eszközök egyedi helyzetét.* 1 2

I. A TÖRVÉNYES ÉS VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉS KÜLÖNBÖZŐSÉGE ÁLTALÁBAN

Mivel a végrendelkezés vonatkozásában utaló szabályt olvashatunk a hatályos Egyházi Törvénykönyvben az adott állam saját magánjogára,3 ezért Magyarországon a szent szolgálatra rendelt személyek tekintetében a Polgári Törvénykönyv előírásai az irányadók. A keleti rítusú katolikus szent szolgálattevők diakónus szentelésük előtt házasodhatnak. A latin rítusú katolikus felszentelt szolgálattevők - az állandó diakónusok kivételével - nem élnek házastársi kapcsolatban. így rájuk a Ptk. 608. § (1) azon intézkedése vonatkozik, hogy az örökhagyó, amennyiben nem rendelkezett halála esetére vagyonáról, úgy leszámlázok és házastárs hiányában, az örökhagyó szülei örökölnek, fejenként egyenlő részben. A halál esetére való rendelkezés írott formája a végrendelet, melyen belül megkülönböztetjük

A tanulmányt az OTK.A T 048584-számon támogatta.

1 CIC Can. 1299 - § 1. Qui ex iure naturae et canonico libere valet de suis bonis statuere, potest ad causas pias, sive per actum inter vivos sive per actum mortis causa, bona relinquere. - § 2. In dispositionibus mortis causa in bonum Ecclesiae serventur, si fieri possit, sollemnitates iuris civilis; quae si omissae fuerint, heredes moneri debent de obligatione, qua tenentur, adimplendi testatoris voluntatem.

2 Vő. SZUROMI Sz.A., Megjegyzés az egyházi vagyon tulajdonjogának korlátáihoz, in Kánonjog 2 (2000) 117-119.

3 CIC Can. 668 - (...) Testamentum autem, quod etiam in iure civili sit validum, saltem ante professionem perpetuam condant. Vő. SCHANDA B., Világi jog az egyházjogban - egyházi jog a világi jogban?, in Kánonjog 1 (1999) 79-88, különösen 80. SZUROMI Sz., A tulajdon és a birtok kérdése a szerzetes intézményekben, in Jogtudományi közlöny 56 (2001) 487-490, különösen 488.