Kánonjog 9. (2007)
KÖZLEMÉNYEK - Soós István: A házassági különválás a kötelék fennmaradása mellett a spanyol polgári jogban
88 Közlemények szerinti tilos házassági kérdésekről egyezzenek meg. De a különválási megállapodásoknak ez a felvázolt hatálytalansági vagy érvénytelenségi kérdése önmagában csak egy elméleti vagy akadémikus eszmefuttatás, aminek semmiféle kapcsolata sincs a valódi törvényalkotási szándékkal, amely abból indult ki, hogy nagyon fontos jelentősege van azoknak a hatásoknak, amelyeket ezek megállapodások létre tudnak hozni. Ezért aztán nem tilosak ezek a megállapodások, még ha a fenti érvek alapján ez logikusnak is látszana. Ezek szerint tehát lehetséges egymással megegyezniük a házastársaknak ezekben a megállapodásokban a különválásukat érintő kérdésekben, még ha a megállapodásoknak a ténye önmagában ellentétes is lenne a meghatározott törvényes előírásokkal. S, hogy ezt a kérdést véglegesen el tudjuk dönteni, ezért szükséges megvizsgálnunk ezeknek a megállapodásoknak a tartalmát. 2. A házastársak személyi helyzete Nem kétséges, hogy az egyeztetett tényleges különválás esetében továbbra is fennmarad annak jogi követelménye, hogy jogilag továbbra is teljesen kizárt a családi otthonnak elhagyása és ezért úgy tűnik, hogy ennek lehetségesek a büntetőjogi és a polgári jogi következményei. Úgy tűnik, hogy ezeknek a megállapodásoknak az egyik kimondatlan célja az, hogy a házastársak elkerüljenek egy különválási vagy egy válási pert. Akik a bíróságtól kérik a különválásnak a kimondását, azoknak arra is joguk van, hogy a bíróság ítéletét jogi úton megtámadják. Akik viszont lemondanak a bíróság általi különválás kimondásáról, azok ezzel arról is lemondanak, a tényleges különválásuk alapját képező megállapodásukat a későbbiekben bírósági úton megtámadják, mert ezek a megállapodások nem peresithetőek. A különválási megállapodásnak a hatására, a házastársak mindegyikének köszönhetően létrejön a személyes szabadságnak egy a területe, amelyre a másik tekintettel van és ezt a szabadságot nem lehetséges önkényesen megsérteni. Ezt a megállapítást árnyalja a spanyol Alkotmánybíróság 1982. december 2-i ítélete33, amely kimondja, hogy a tényleges különválás nem tünteti el a házastársi kapcsolatból származó kötelezettségeket és nem részesíti a házastársakat egy korlátlan szabadságnak a jogában. S hogy ezek a kötelezettségek egyformán léteznek az egyik és a másik házastárs számára is, s ha pedig az egyik és/vagy a másik házastárs megsérti ezeket, akkor ezek a magatartások olyan hatásokat fejthetnek ki, amelyek elvezethetnek a kötelék felbontásához. Ezek a magatartások vezethetnek a másik megvetéséig, vagy olyan dolgokig, amelyek egyéb módon sértik meg a másik személyét. Szintén ugyanannak a közös szándéknak a következménye, amelyikkel létrejött a tényleges különválás, hogy a házastársak valamelyike elhagyja az abban az értelemben létező házastársi lakóhelyet, ahogyan ezt a CC 70. cikkelye34 meghatározza, s amely a ténylegesen különvált házastársak egyikének a birtokában van és ez ő a saját lakóhelye. 33 Scntcncia del Tribunal Supremo 197/1982, de 2 de diciembre. 34 Art. 70. (CC) Los cónyuges fijarán de común acuerdo el domicilio conyugal y, en caso de discrepancia, resolverà cl Jucz, teniendo en cucnta el interes de la familia.
