Kánonjog 9. (2007)

TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A klerikusi hovatartozás, vagyis az inkardinációra vonatkozó jogalkotás az Egyházi Törvénykönyvben

A KLERIKUSI HOVATARTOZÁS

39

podjék meg ezeknek a klerikusoknak a jogairól és kötelezettségeiről.37 3) Az áttelepülési engedély meghatározott időre vonatkozhat, melyet többször is meg lehet újítani úgy, hogy a klerikusok az eredeti egyházmegyébe maradjanak inkardináltak és ha visszatérnének, mindazon jogaik megmaradjanak, melyekkel akkor rendelkeznének, ha szolgálatukat ott végezték volna. Ilyen jog pl. a papi szenátus választásakor választhatnak és választhatók (489. k. 1 §, 1 ). 4) Az a klerikus, aki törvényesen áttelepült egy másik részegyházba, és maradt eredeti inkardináltsága, a saját püspöke megfelelő okból visszahívhatja, de csakis a másik püspökkel kötött megállapodások és a természetes méltányosság megtartásával. 5) Ugyanilyen feltételekkel a másik részegyház püspöke is megfelelő okból megtagadhatja az illető klerikustól azt, hogy továbbra is egyházmegyéjében tartózkodjék.

Ugyanezeket az előírásokat kell alkalmazni az egy országon belüli nemzeti vagy regionális megbízatások esetében is.38 A CIC (1917) lehetővé tette, pontosabban nem tiltotta azt, hogy a püspök saját alárendeltjét azzal a feltétellel szentelje fel, hogy a jövőben majd valamely más egyházmegye szolgálatára szánja (Vö. CIC [1917] 969. k. 2. §).’9 Hanem is törvényként, de erkölcsileg kötelező erejű ma is ez régi törvényszöveg. Ez is egy sajátos módja annak, hogy a püspök hozzájáruljon a klérus világban való kellő eloszlásához. Ez mintegy lehetséges előfeltétele a kivándorlási engedély megadásának. Első olvasásra a hatályos kánon úgy tűnhet, mintha sugallná azt, hogy a klerikusnak alanyi joga lenne a kivándorlási engedély megkapása, ám nem erről van szó, éspedig két okból: 1) Ha így lenne, úgy az kiüresítené az inkardináció jogintézményének jelentését. 2) Maga a Kódex nem a klerikusok jogai és kötelességei fejezetben hozza ezt a normát, hanem az inkardinációra vonatkozó előírások között. További szempont, hogy a kivándorlási engedély megtagadásával szemben nincs lehetőség a felfolyamodásra. Mindazonáltal a püspöknek a klerikus szándékát kellően komolyan kell vennie.40

37 Ebben a megállapodásban benne kell lennie az alábbiaknak: 1. a szolgálat időtartama. 2. a klerikusnak adandó hivatal vagy sajátos szolgálat megnevezése. 3. a szolgálat helye és a klerikus ellátásáról való gondoskodás és 4. a klerikus társadalombiztosítása; vö. COLAGIOVANNI, E. Incar- dinazione ed excardinazione nel nuovo Codice di dirítto canonico, in Monitor Ecclesiasticus 109 (1984) 56. További támpontokkal szolgálhat a Klérus Kongregáció 1980-ban kiadott egy utasítást Postquam Apostolid kezdettel, mely ugyan nem hatályos már formálisan, ám a tartalma továbbra is iránymutató. Ez az utasítás pontosan az ilyen áttelcpülések rendezett, vagyis törvényes cs méltányos végrehajtásáról intézkedett. A főbb előírások az alábbiak: 1) A szolgálattevők, főleg ha papokról van szó, egyik egyházmegyéből a másikba való áttelcpülésnek rendezett módon kell történnie. Az elbocsátó püspök pontos és világos módon adja tudtára a fogadó püspöknek a küldendő klerikusokról a megfelelő információkat, főleg ha az áttelepülés gyanúra ad okot. 2) A két püspök közti megegyezésnek részletesen meg kell határoznia az alábbiakat: a) a szolgálat időtartamát; b) a pap konkrét hatáskörét, a szolgálati helyét és lakhelyét; c) a különböző segítségeket, amit kap és ki köteles neki segíteni; d) a betegség, képtelenné válás és öregség esetén a társadalombiztosítást. 3) a megállapodást el kell, hogy fogadja, és alá kell, hogy írja az érintett pap. A megállapodás egyik példánya papnál marad, a másik két példányt a két egyházmegyei hivatal levéltárában kell elhelyezni, 4) A megállapodást megváltoztatni csak a két egyházmegyei hivatal kölcsönös beleegyezésével lehet.

38 Communicationes (1982) 168 (can. 242).

39 Vö. GUTIÉRREZ, La visione conciliare dell’incardinazione, 96-104.

40 Vö. PAVANELLO, P., Servizio ministeriale fuori di incardinazione, 200-207.