Kánonjog 9. (2007)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A klerikusi hovatartozás, vagyis az inkardinációra vonatkozó jogalkotás az Egyházi Törvénykönyvben
40 Kuminetz Géza IV. A KLERIKUS JOGÁLLÁSA INKARDINÁCIÓJÁNAK TERÜLETÉN KÍVÜL41 1. Az előzetes tényállás Elképzelhető olyan helyzet, amikor a klerikus az ordináriusa beleegyezésével hosszabb időt tölt egyházmegyéje területén kívül, anélkül, hogy oda törvényesen áttelepülne. Vagyis hogy ott legitim módon és hivatalosan vállalna valamilyen pásztori szolgálatot. Ennek okai különbözőek lehetnek: turizmus, gyógykezelés, tanulmányok, családi problémák, nyugdíj, politikai ok, megélhetési ok, stb. Normális körülmények között nem járnak problémával az ilyen távollétek, de konfliktusokat is hozhatnak magukkal. Nemcsak megélhetési, hanem jogi konfliktusokat, mivel a személyes követelések ellentétbe kerülhetnek az inkardináció szerinti részegyház pasztorációs szükségleteivel. Például a nagy paphiány ellenére valaki hosszú külföldi tanulmányokat akar folytami; vagy egyszerűen csak világot akarna látni. Az is előfordulhat, hogy a klerikus az adott területen lakó- vagy pótlakóhelyet szerez. Ilyen esetben a részleges jog előírhatja azt, hogy a klerikus jelezze a helyi ordináriusnak jelenlétét, mellékelve a tartózkodás indokát és a saját ordináriusa vonatkozó engedélyét. Az ordinárius ilyen engedélyt természetesen nem adhat ki önkényesen, hanem csakis megfelelő okból, s ez az ok lehet úgy az egyház, mint a klerikus java. A CIC (1917) az ilyen tényállásokra vonatkozóan úgy rendelkezett, hogy a saját ordinárius a törvényesen távol tartózkodó klerikusát visszahívhatta, illetve az az ordinárius, akinek a joghatósági területén tartózkodott az illető klerikus, megtagadhatta annak további ott tartózkodását (CIC [1917] 144. k.). Jóllehet az új Kódexben nincs ott ez az előírás, ám minden további nélkül alkalmazható. Ismét utalhatunk a részleges jogra, mely kötelezettségeket róhat a részegyház területén tartózkodó (lakó-, vagy pótlakóhellyel rendelkező) nem oda inkardinált klerikusok számára, így például a Római Vikariátus rendelkezése értelmében, azok a klerikusok, akik nem a Római Egyházmegyébe inkardináltak, s a városban lakó- vagy pótlakóhelyet szereztek, kötelesek vagy személyesen, vagy az illetékes elöljáró közreműködésével bemutatni azokat a dokumentumokat, melyek felhatalmazzák őket a városban történő tartózkodásra, továbbá be kell mutatniuk a saját ordináriusuk engedélyét. Papok számára a celebret bemutatása is szükséges. Aki három hónapon belül nem tesz eleget ennek a kötelességnek, azzal szemben büntető intézkedéseket lehet foganatosítani, nem kizárva a város elhagyásának egyedi (büntető) parancsát (1336. k. 1 § 1 ) sem. Az ilyen áttelepülés törvényesnek minősül, ha az ordinárius engedélyezte azt, s öt év után lehetőség van az új inkardinációra. Célszerű ugyanis ott inkardináltnak lenni, ahol a klerikus stabil módon tartózkodik és végzi szolgálatát. 2. A klerikus kötelességei és jogai saját egyházmegyéjén kívül Mint minden krisztushívő, a klerikus is kötelezett arra, hogy megtartsa az egyetemes törvényeket. A helyi részleges törvények csak akkor kötelezik a hívőt, ha az adott területen lakó, vagy legalább pótlakóhelyet szerez magának. Illetve ha 41 Ebben a pontban fejtegetéseink PAVANELLO, P., La condizione giuridica, 149-159. és PAVANELLO, P., Servizio ministeriale fuorí delta stmttura di incardinazione, 195-215. cikkeit követik.
