Kánonjog 9. (2007)

TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A klerikusi hovatartozás, vagyis az inkardinációra vonatkozó jogalkotás az Egyházi Törvénykönyvben

38

KuMiNETZ Géza

III. ÁTTELEPÜLÉS MÁS RÉSZEGYHÁZAKBA, VAGYIS A KLERIKUSI HOVATARTOZÁSSAL KAPCSOLATOS EGYÉB ELŐÍRÁSOK

Mint már említettük, a Kódex rugalmasabbá tette a klerikusok számára a világegyház területén történő mozgást attól a belátástól vezettetvén, hogy így arányosabb lesz a lelkipásztori ellátás. Az ex- és inkardináción kívül más formát is lehetővé tett a törvényhozó, nevezetesen azt, hogy adott részegyházhoz tartozó klerikusok más részegyházakban is végezhetik pásztori tevékenységüket a jog megszabta feltételekkel. Ez lenne a törvényes áttelepülés tényállása. Egy ilyen áttelepülési kérelem, illetve áttelepedés nem tekinthető a klerikus alanyi jogának, hanem inkább az egyházak közti együttműködés sajátos módjaként fogható fel.35

1. A zsinat gyümölcse

A 271. k. előírását a Christus Dominus 6 és a Prebyterorum Ordinis 10 zsinati határozatokban lefektetett elvek és megfontolások inspirálták. Melyek voltak ezek az elvek? Az alábbiak: 1) A püspökök, mint az apostolok törvényes utódai és tagjai a püspökök testületének, felelősek az egész egyházért, nemcsak a saját részegyházukért. Különösen azon részegyházak iránt kell törődéssel viseltetniük, amelyek segítségre szorulnak (CD 6), 2) A papok felszenteltségük erejében hasonló felelősséget és törődést kell, hogy érezzenek, mivel papságuk részt kap a Krisztus által az apostolokra bízott egyetemes küldetésből.36 Tehát azok a papok, akik olyan egyházmegyékből származnak, ahol bőségesek a hivatások, legyenek készek arra, hogy saját ordináriusuk beleegyezésével, vagy kérésére, olyan területekre menjenek papi szolgálat végzésére, ahol nagyon ritkák a papi hivatások (PO 10). Ezeknek a zsinati kívánságoknak a jog nyelvére való fordítása az alábbiakat jelentette: 1) A fenti elvek alapján felül kell vizsgálni az inkardinációra és az exkardinációra vonatkozó előírásokat úgy, hogy miközben megmarad ez a jogintézmény, meg kell felelnie a mai pásztori szükségleteknek. 2) Továbbá szükséges az, hogy könnyebbé tegyük a papság megfelelő elosztását.

2. A kánon rendelkezései

Ezek alapján született meg a 271. k. előírása, melynek a fő rendelkezései a következők: 1) A megyéspüspök a saját részegyháza valódi szükségletét kivéve, nem tagadhatja meg azon klerikusok áttelepülését más részegyházba, akikről tudja, hogy felkészültek, és úgy látják, hogy alkalmasak a klerikusi szolgálat végzésére ott, ahol nagy a paphiány. 2) Gondoskodnia kell arról, hogy annak a részegyháznak a püspökével, ahová áttelepülni szándékoznak az ő klerikusai, írásban álla35 Vö. PAVANELLO, P., La condizione giuridica del chierico fuori della diocesi di incardinazione, in Quaderni di Diritto Ecclesiale 15 (2002) 149.

36 Vö. MULLANEY, M., Incardination and the universal dimension of the priestly ministry, in Periodica 95 (2006) 567-595.