Kánonjog 9. (2007)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A klerikusi hovatartozás, vagyis az inkardinációra vonatkozó jogalkotás az Egyházi Törvénykönyvben
A KLERIKUSI HOVATARTOZÁS 37 kus akaratának figyelembevételének. így érvel P. Pavanello. Vagy talán helyesebb úgy fogalmaznunk, hogy a kéréshez van joga a klerikusnak, de nem magához a dologhoz. Jóllehet változhat a klerikus szándéka, pl. szerzetes hivatást érez tíz év egyházmegyés szolgálat után, vagy missziós küldetésre érez késztetést, s ezek a változások akár a klerikus saját javát, vagy az egyház szükségletét is jelezhetik, mindazonáltal egyszer már életre szóló döntést hozott egyházi szolgálata konkrét helyét illetően. Ezért az exkardinációs kérést a kegyintézkedésekkel rokon intézkedésnek célszerű tekinteni. c) Az ipso iure történő hallgatólagos inkardináció A 268. k. három esetet vesz tekintetbe: 1) Világi klerikusról van szó, aki törvényesen áttelepült egy másik egyházmegyébe. Magánál a jognál fogva inkardinálódik az új részegyházba, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek: a) a klerikus kifejezi ilyetén szándékát írásban mindkét püspöknek;33 b) törvényesen és megszakítás nélkül eltöltött öt esztendőt az új egyházmegyében; c) egyik püspök sem tiltakozik a levél kézhezvételétől számított négy hónapon belül. 2) Szintén világi klerikusról van szó, aki engedélyt kapott arra, hogy valamely szerzetesintézménybe vagy apostoli élet társaságába menjen, és ott örök fogadalmat tesz. Ha tehát véglegesen és örökös módon az intézetbe felvételt nyer, akkor magánál a jognál fogva exkardinálódik egyházmegyéjéből és inkardinálódik az intézetbe. Mindaddig, amíg ez a végleges hovatartozás el nem dől, az illető klerikus eredeti részegyházába marad inkardinált, s ha esetleg nem tesz örök fogadalmat, vagy az elöljárók ezt nem engedélyezik a számára, vissza kell térnie ebbe a részegyházba. 3) Olyan klerikusról van szó, aki egy szerzetesintézménybe vagy apostoli élet társaságába inkardinálódott, viszont megkapta az intézet elhagyásának az engedélyét, és próbaként felvette őt egy jóakaratú megyéspüspök (episcopus benevolus). Öt év elteltével ipso iure inkardinálódik oda, kivéve, ha ezt a püspök ellenzi (693. k. és 727. k. 2§).34 Ha a püspök nem volt hajlandó a volt szerzetest inkardinálni, akkor az illető továbbra is a szerzetes elöljáró alárendeltje marad, ámbár törvényesen el lett onnan bocsátva (szekularizálták), vagyis ennek ellenére még mindig oda van inkardinálva. 4) Egyik szerzetesintézményből vagy apostoli élet társaságából való átmenet egy másik hasonló intézménybe (268. k. 2§). Amennyiben a klerikus törvényes átléphet az adott intézménybe, s ott örök fogadalmát leteszi, illetve véglegesen az új intézménybe inkorporálódik, úgy automatikusan az új intézménybe inkardinálódik. Amennyiben az illető mondjuk diakónus volt az átlépéskor, pappá csak akkor szentelhető, ha előbb az új intézményben letette örök fogadalmát. 33 Akarata ellenére senki sem inkardinálódik egy másik rószegyházba. Az eltöltött idő sohasem hoz létre automatikusan ex- és inkardinációt, vö. ERDŐ P., (268. kán.) in Az Egyházi Törvény- könyv. A Codex Iuris Canonici hivatalos latin szövege magyar fordítással és magyarázattal, szerk. ford, és a magyarázatot irta ERDŐ P. Budapest 2001.4 258. 34 Vö. AHLERS, R., Die gesetzliche Umkardinierung von einer Teilkirche in eine Andere. Kritische Anmerkungen zu c. 268. § 1 CIC, in De Processibus Matrimonialibus (19) 5-6.
