Kánonjog 9. (2007)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A klerikusi hovatartozás, vagyis az inkardinációra vonatkozó jogalkotás az Egyházi Törvénykönyvben
36 Kuminetz Géza gedélyezése, hiszen az ilyetén kérelmet csak súlyos okból szabad megtagadni. Ám ebben az esetben sem járhat el egyedül az egyházmegyei kormányzó, hanem a tanácsosi testület előzetes beleegyezésével inkardinálhat, vagy exkardinálhat klerikust (itt mindig későbbi ex- illetve inkardinációról van szó). Csakis a fenti két feltétel egyidejű teljesedése esetén megengedett az intézkedés. Mindazonáltal nem invalidáló törvényről van szó, mivel a 10. k. alapján megállapítható, hogy a törvényhozó itt nem fejezte ki az előírással ellentétes intézkedés érvénytelenségét. Az exkardinációs- és inkardinációs leveleket írásban kell adni, különben nem érvényes az ilyetén intézkedés. Sőt maguknak az érintett püspököknek kell személyesen alá is írniuk. További követelmény, hogy feltétel nélkül és végleges formában kell kiadni e leveleket. Ez a dolog természetéből következő kívánalom. Ma már nem lehetséges tehát az implicit inkardináció, amit a korábbi Kódex lehetővé tett (114. K.). 4. A megengedettséghez előírt feltételek a) Az inkardináció számára Három olyan követelményt támaszt a törvény szövege, mely az inkardináció megengedettségére vonatkozik: 1) A püspök csak akkor inkardináljon klerikust, ha a részegyháza számára ez hasznos vagy szükséges és nem ellenkezik a klerikusok tisztes ellátására vonatkozó jogi előírásokkal (281. k. és 384. k.). 2) ha a püspök meggyőződött arról, hogy a klerikus számára addigi püspöke engedélyezte az exkardinációt, és szükség esetén titkosan kért információk alapján világossá vált előtte az illető klerikus előélete, tanulmányai és erkölcsei. Megjegyezzük, hogy ha egy klerikus botrányai miatt nemkívánatossá lett egy adott egyházmegyében, nem célszerű megoldás mielőbb túladni rajta egy gyors exkardinációval, mivel nagy valószínűséggel majd másutt is hasonlóan fog cselekedni. Legyenek nagyon óvatosak a püspök atyák az inkardinációval ilyen esetekben. 3) ha a klerikus a megyéspüspöknek kijelentette, hogy új részegyházának szolgálatára kívánja szentelni magát a jog előírásai szerint (az új jog szerint nem szükséges az esküvel történő megerősítése az ilyen ígéretnek, vagy nyilatkozatnak). b) Az exkardináció számára Ahhoz hogy a püspök exkardinációt engedélyezzen egy klerikusának, megfelelő okra van szükség. Ez a megfelelő ok vonatkozhat mind az egyház, mind a klerikus hasznára, javára. Ha megvan ez a megfelelő ok, nem köteles a püspök megadni az exkardinációt abban az esetben, ha megtagadását súlyos ok indokolja. Ha megtagadásához nem áll fenn súlyos ok, úgy a püspök nem tagadhatja meg az exkardinációt. Amennyiben a klerikus hátrányosnak ítéli meg a püspök általi megtagadást, és talált befogadó püspököt, a számára hátrányosnak tartott döntés ellen felfolyamodással (recursus hierarchicus) élhet. Egyes szerzők exkardinációhoz való jogról beszélnek, hivatkozva a 270. k. előírására, mely szerint megtagadása esetén joga van a klerikusnak a felfolyamodáshoz.32 Más szerzők ellenben nem tekintik ezt szigorúan vett jognak, inkább a kleri32 Vő. VlANA, L'incardinazione nelle circoscrizioni ecclesiastiche, 137-142.
