Kánonjog 9. (2007)
KÖZLEMÉNYEK - Újházi Lóránd: A klerikusok pszichés alkalmassága és erre vonatkozóan az egyházi hatóság joga és kötelessége
Közlemények 113 1. A jelötlnek beleegyezését kell adni a vizsgálat elvégzésébe Bármiféle vizsgálat elvégésére akár a civiljog, akár a kánonjog kívánja azt meg, szükség van ajelölt beleegyezésére (eltekintve azoktól a civiljogi büntető perektől, ahol a pszichés állapot megállapítását hivatalból rendelik el). A kánoni szabályozás a hatvanas és a hetvenes években vált különösen fontossá, amikor magának a pszichológiának és pszichiátriának a jelentősége is megnövekedett. Ekkor az egyházban is létezett egy nagyon erős törekvés arra vonatkozóan, hogy kivétel nélkül mindenkit alá kell vetni pszichológiai vizsgálatnak a szentelés előtt. 1961-ben a Szent Officium azonban elutasította azt a véleményt, miszerint mindenkinek részt kellene venni a pszichológiai, vagy pszichiátriai (különösen pedig pszichoanaltikai) viszgálaton, mielőtt részesülne a szent rendben, vagy szerzetsei örök fogadalmat tenne.46 1969-ben pedig a szerzetesekre vonatkoztatva a Szerzetesi Kongregáció erősítette meg, hogy lehetségesek nehéz helyzetek, amikor fontos a pszichiátriai és pszichológiai vizsgálat segítségül hívása, de ehhez mindig szükséges a jelölt beleegyezésének kikérése.47 Ennek alapján, a jelöltnek joga van arra, hogy visszautasítson egy pszichológiai, vagy pszichiátriai vizsgálatot és ez az intimszféra védelmének általános alapelvén nyugszik (220. k). Kérdés azoban, hogy miként egyeztethető össze a gyakorlatban püspöknek a jelölt alkalmasságáról való meggyőződés joga és kötelessége, a jelölt szabad elhatározásával, mellyel elfogadja, vagy elutasítja az esetleges pszichológiai vizsgálatot? Elbocsáj thatja a püspök azt a jelöltet, aki megtagadja az együttműködést a pszicháterrel vagy nem? Itt két alapelvet szükséges rögzítenünk: Az első és legfontosabb, hogy az élettállapot szabad megválasztásának joga minden krisztushívő megillet (219. k.), de ez nem jelenti azt, hogy bárkinek is joga lenne a szent rend felvételére, még abban az esetben sem, ha egyébként teljesen alkalmas.48 A püspök (az illetékes egyházi hatóság) teljesen szabadon választja meg, hogy az alkalmas jelöltek közül ki az, akit elfogad munkatársának. így a püspök még a teljesen alkalmas jelöltet is visszautasíthatja, minden különösebb indolklás nélkül. Ez különösen igaz akkor, ha a részegyház számára elegendő alkalmas szolgálattevő áll rendelkezésre. Másodsorban, nem az alkalmatlanságról, hanem az alakalmasságról kell meggöződni, így ha ajelölt visszautasítja is a vizsgálatot és ezért nem nyer bizonyítást a pszichés alkalmasság, el lehet bocsátani de nem azért,49 mert nem vett részt a pszichológiai vizsgálatban, hanem azért mert nem lehetett meggyőződöni az alkalmasságáról. 2. A szakértő alkalmazása és azok alkalmasságának megítélése Azt már II. János Pál pápa Rota Romanához intézett szavai kapcsán említettük, hogy a pszichiáter, vagy pszichológus módszere, vagy az iskolának a tanítása, amelyikhez tartozik, nem lehet ellentétes a keresztény tanítással és antropo46 Vö. Monitio, Cum compentm, 15. VII. 1961, AAS 53 (1961) 571. 47 Vö. Instructio, Renovationis causam, 11. III. 1969, AAS 61 (1969) 113. 48 Vö. DEL PORTILLO, A., Laid e fedeli nella Chiesa, 128. 49 Vö. WOESTMAN, W.H., Screening Seminarians Through Behavioural and Psychological Testing, in ESPELAGE, A. J. (cd.), CLSA Advisory Opinions, 1994-2000, Washington DC. 2002. 66.
