Kánonjog 9. (2007)
KÖZLEMÉNYEK - Újházi Lóránd: A klerikusok pszichés alkalmassága és erre vonatkozóan az egyházi hatóság joga és kötelessége
106 Közlemények nyitott kérdéseket. A kérdés összetett természetű, minthogy magában hordozza a pszichés probléma adott körülmények közötti megítélését, illetve az egyházi hatóság lehetőségeit és kötelességeit is, hogy mit tehet a szentelés előtt, a szentelés után, hogyan egyeztethető ez össze a kánoni méltányossággal és a hívek alkalmas pásztorokhoz való jogával, de ugyanakkor nem hanyagolhatóak el az interdiszciplináris kérdések sem, mint a pszichiátria, vagy akár a civil jog hatása és figyelembe vétele az egyes esetek vizsgálatánál. II. A PSZICHIÁTRIA ÉS A PSZICHOLÓGIA KATEGÓRIÁINAK KÁNONJOGI MEGÍTÉLÉSE Amikor pszichés alkalmasságról, vagy alkalmatlanságról beszélünk a szent rend felvétele, vagy gyakorlása tekintetében, érdemes szemügyre venni a pszichiátria és a pszichológia kategóriáit és ezeknek a kánonjogi megítélését. A pszichiátria és pszichológia, mint tudomány, XIX. századi megszületése óta rendkívül sokat fejlődött. Ez a gyors fejlődés eltérő iskolák és irányzatok kialakulásához vezetett. A pszichiátriának azt a területét, amelyik az egyes betegségeket igyekszik meghatározni, pszichopatológiának nevezzük, ami egyidős magával a pszichiátria, pszichológia tudományával.20 A betegségek osztályozásnak alapvetően két formája van: az egyik, ami a betegségek tüneteik alapján kategorizálja, a másik leginkább a tudományos munkához nyújt segítséget, az egyes betegségek leírásával (Research Diagnostic Criteria)2' .Az első csoportnak két mértékadó feldolgozását szükséges megemlítenünk: 1) a WHO (World Health Organization) által kidolgozott és nemzetközileg elfogadottá vált, és ICD (International Classification of Diseases)22 nevet viselő rendszer; 2) az Amerikai Pszichiátriai Társaság felosztása (American Psychological Association - APA): a DSM (Diagnostic Statistical Manual of Mental Disorders), melynek az 1950-ben kiadott első rendszerét azóta többször kibővítették, így ma a negyedik átdolgozott verziót használják (vő. DSM IV-R). Itt jegyezzük meg, hogy a módosításokat, mindig nagy vita előzte meg, amiben nemcsak a szakmai, hanem politikai, társadalmi szempontok is fontos szerepet kaptak. Alapvető hibája az említett rendszereknek, hogy túl merev kategóriákkal dolgoznak, amely nagyon sokszor, épp az emberi élet sajátosságai miatt, nem teszi lehetővé adekvát használatukat. Tegyük hozzá, hogy éppen az utóbbi évek kutatási eredményei mutatják a legjobban, hogy nincsen egyetlen olyan rendszere sem a pszichológiának, pszichiátriának, ami az emberi élet egészét képes lenne átfogni.23 így Montinival, az olasz kánonjogásszal mondhatjuk, hogy nem minden, a 20 Vö. Beitner, M.S., Psychologist, in http://psychologydoc.com/Psychol.htm. 21 Vö. SPITZER, R.L., The Development of Diagnostic Criteria in Psychiatry, in http://www. garfield.library. upcnn.edu/ classics 1989/ A1989U310300001.pdf 22 Vö. WORLD OF HEALTH Organization, International Classification of Diseases (ICD), in http://www.who.int/classifications/icd/cn/. 23 Vö. TITONE, R., Nuovi orientamenti della psicologia clinica negli Stati Uniti, in Salesianum 15 (1953) 74-75.