Kánonjog 9. (2007)
KÖZLEMÉNYEK - Újházi Lóránd: A klerikusok pszichés alkalmassága és erre vonatkozóan az egyházi hatóság joga és kötelessége
Közlemények 107 pszichiátria, vagy a pszichológia által betegségként meghatározott magatartás, vagy rossz szokás, vált ki kánonjogilag releváns pszichés betegséget. így érthető módon sok esetben nem is válik szükségessé az egyházi hatóság intézkedése.24 Azonban ennek az ellenkezője is előfordulhat; vagyis, hogy a pszichiátria egy adott kérdést nem ítél patologikusnak, de az egyházi hatóság kénytelen meghatározott lépéseket megtenni az egyházi küldetés védelmében.25 Mi tehát a szerepe a pszichiátriának vagy pszichológiának a szemináriumokban, vagy a szent rendre jelentkező alkalmasságának vizsgálatánál? Van egyáltalán létjogosultsága, az oridinárius döntése szempontjából? Vagy mi ezeknek a szerepe, ha bizonyos nehézségek lépnek fel a szent szolgálattevő életében? Alkalmazza őket, kérje ki a véleményüket az egyházi hatóság, vagy ne? Döntései szempontjából, hogyan értékelje? Milyen feltételeknek feleljenek meg ezek a szakemberek, ha mégis igénybe veszik szolgálataikat? 24 Vö. MONTINI, P., Prowedimenti cautelari urgenti nel caso di accuse odiose nei confronti di ministri sacri Nota sui canoni 1044 e 1722, in Quaderni di diritto ecclesiale 12 (1999) 194. 25 A jobb megértés érdekében nézzünk két aktuális példát: a pedofiliát és a homoszexualitást. Az első megítélése sok problémát jelentett a kánonjog számára, ami érthető, hiszen magában a civil társadalomban is bizonytalanság figyelhető meg, hogy a problémát inkább a pszichiátria, vagy a büntetőjog oldaláról közelítsék meg. A kérdés kiéleződéséhez hozzájárult az Amerikai Pszichiátriai Társasság kísérlete a pedofília patologikus és „normál” fajtájának megkülönböztetésére. A Tár- sasság negyedik átdolgozott listája a pszichés betegségekről, a DSM IV (Diagnostic Statistical Manual of Mental Disorders) csak abban az esetben tekintette volna a pedofiliát pszichés problémának, ha annak pszichiátriai hatása is van „a person who molested children was considered to have a psychiatric disorder only if his actions caused clinically significant distress or impairment in social, occupational or other important areas of functioning.” NlCOLOSl, L. A., The Pedophilia Debate Continues, and D$M Is Changed Again, in http://www.narth.com/docs/debatccontinues. html. Később a DSM-1V-R átdolgozott listája, mivel az előbbi megfogalmazás, mind a pszichiáterek között, mind a közvélemény előtt széleskörű elutasításra talált, megváltozatta az álláspontját, és visszatért az eredeti megfogalmazáshoz, ami a pedofiliát, mint komoly pszichés problémát kezeli, ami képes az emberi szabadság és akarat erős korlátozására. Nos ebből is jól látszik, hogy az egyházi hatóság nem igazodhat egy állandóan változó, vagy esetleg „manipulált” pszichiátriai megfogalmazáshoz. Hasonló, de talán egyértelműbb a helyzet a homoszexualitás tekintetében, hiszen az elmúlt években a pszichológia az egyház ősi megítélésétől nagyon is eltérő utat választott, és a homoszexualitást a szexualitás egy lehetséges alternatívájának fogadta el. Nicolosi amerikai pszichiáter rámutat arra a problémára, hogy az Amerikai Pszichiátriai Társasság minden komolyabb tudományosabb vizsgálódás nélkül törölte a homoszexualitást a betegségek listájáról, annak ellenére, hogy a pszichiátria nagyjai, mint Freud, Jung, Adler, mind úgy kezelték ezt a kérdést, mint a pszichoszexualitás egy komoly problémáját; vö. AMERICAN PSYCHIATRIC ASSOCIATION, DSM-III, Washington DC. 1980. 380. Ebből a szerző azt a következtetést vonta le, hogy a változtatásért a politikai manipuláció felelős, vö. NICOLOSI, J., Omosessualitá maschile un nuovo approccio, Milano 2002. 18-21. Ez is jó példa arra, hogy a kánonjog, illetve az egyházi hatóság nem lehet kiszolgáltatva egy manipulált pszichológiának. Egyébként az említett két probléma esetén nagyon világosan megfogalmazódott az egyházi törvénykezés autonómiája. Függetlenül a közvélemény, a pszichiátria, sőt a civil jog megítélésétől, az egyház újra és újra megerősíti, hogy ezek a problémák alkalmatlanná teszik a személyt a szent szolgálat ellátására, sőt bizonyos esetben büntető szankció kiszabását is eredményezheti az egyházi hatóság részéről. A pedofília tekintetében vö. JOANNES PAULUS II, mot. prop. Sacramentorum Sanctitatis Tutela, 30. IV. 2001, AAS 93 (200!) 738. A homoszexualitásról vö. C InstCath, Instruction Concerning the Criteria for the Discernment of Vocations with regard to Persons with Homosexual Tendencies in view of their Admission to the Seminary and to Holy Orders, 4. XI. 2005, in http://www.vatican.va/ roman curia/ congregations/ ccathcduc/ documents/ rc_con_ccathcduc_doc_20051104_istruzione_ en.html. (Olaszul: VOsservatore Romano, 30. XI. 2005. p. 5.)
