Kánonjog 9. (2007)
KÖZLEMÉNYEK - Újházi Lóránd: A klerikusok pszichés alkalmassága és erre vonatkozóan az egyházi hatóság joga és kötelessége
Közlemények 105 evangélium hirdetése. A kánon mindazokra utal, akiknek feladatukhoz tartozik a szent szolgálat ellátása, így természetesen a feladat súlyából indirekt módon következtethetünk a személyes alkalmasságra, beleértve a pszichés alkalmasságot is.17 5. A hivatalból származó kötelesség Az egyházban minden hivatal lelki javakat szolgál (145. k. 1. §), mivel minden egyes hivatal részt kap az egyház missziójában. A hivatalok betöltésénél általános alapelvnek kell tekinteni a hivatal ellátására való alkalmasság szem előtt tartását (149. k. 2. §). Ez az általános alapelv hangsúlyosan van jelen az olyan hivatalok esetében, amelyek ellátása teljes lelkipásztori gondozással jár (150. k). Habár a kánon az érvényes betöltéshez csak a papi rendet jelöli meg, de feltételezhetjük, hogy a krisztushívők érdeke és a gyümölcsöző munka érdekében, az egyházi hatóságnak vizsgálnia kell a hivatalra való személyes alkalmasságot is, melyhez nyilvánvalóan szorosan hozzátartozik a pszichés alkalmasság vizsgálata is. 6. A krisztushívők joga az észrevételeik és igényeik kifejezésére a pszichésen alkalmas pásztor vonatkozásában Az említett jogok, illetve azon kölcsönös szeretet alapján, ami létezik a hierarchia és laikus krisztushívők között, ez utóbbiak, ha úgy találják, hogy egy jelölt pszichés kiegyensúlyozatlansággal, problémákkal küzd, vagy egy pásztor pszichés okok miatt nem képes ellátni a feladatát, joguk, sőt bizonyos esetben kötelességük az egyházi hatóság informálása (LG 37; 212 k. 2. §).18 Nyilván itt kifejezésre juthat az egymásért vállalt felelősség, amivel a krisztushivők egymás iránt is viseltetnek. Az informálás nem jelent döntési jogot, ez majd az egyházi hatóság feladata lesz. Az egyházi hatóság informálása a pszichés betegségről, ami véleményük szerint alkalmatlanná teszi a jelöltet a későbbi, a klerikust pedig jelen feladatának ellátására, nem történhet bármely módon; tárgyilagosnak kell lennie, az egyházért és a helyi közösségért érzett felelősségtől kell, hogy vezetve legyen, és figyelni kell az egyháznak és magának a jelöltnek, vagy klerikusnak a jó hírére.19 7. A pszichés probléma megítélése és a megoldás lehetőségei Már tettünk említést arra vonatkozóan, hogy az egyházi hierarchia felelőssége különböző szinteken oszlik meg. Azonban a gyakorlatban ezek a kérdések, magánál a dolog természeténél fogva mégis csak a részegyházak életében merülnek fel, ami pedig magával hozza az általános normák gyakorlatban való alkalmazását és a 17 Vö. Bertone, D.T., Obblighi e diritli dei chieríci missione e spiritualitá del presbitero nel nuovo Codice, in Monitor Ecclesiasticus, 109 (1984) 60. 18 Feltehetőleg az informálás történhet írásban cs szóban is, hiszen a mód nincsen megjelölve a 212. kánonban. Az információ súlyát az egyházi hatóságnak kell mérlegelnie, vö. CAPARROS - THERIAULT - THORN (ed.), Code of Canon, 172 (HERVADA, J). 19 Vö. CORIDEN, J. A., Freedom of Expression in the Church in the Light of Canon 212, in CLSA proceedings 57 (1995) 152.
