Kánonjog 9. (2007)
KÖZLEMÉNYEK - Újházi Lóránd: A klerikusok pszichés alkalmassága és erre vonatkozóan az egyházi hatóság joga és kötelessége
104 Közlemények szent rend Krisztus által rendelt feladata, olyan keretet ad, amit lehet ugyan pontosabban megfogalmazni és érzékeltetni az adott korban, a lényegi elemeitől eltérni nem. A szent rendre való pszichés alkalmasság tehát szintén túlmutat a pusztán egyházfegyelmi megfogalmazásokon és egy mély, az alapító szándékán nyugvó teológiai elvhez vezet. Mindazok, akik részt kaptak az Isten népének a kormányzásában, felelősséggel viseltetnek - legyen az akár az egyetemes egyház, akár a részegyház szintje - mivel ők az első felelősei annak, hogy a krisztushívők lelki szükségletei megfelelő módon ki vannak-e elégítve.12 Ez a felelősség fogalmazódik meg a papnevelésről szóló első kánonban: „Az Egyháznak kötelessége, de saját kizárólagos joga is azoknak a képzése, akiket a szent szolgálatra rendelnek” (232. k). Az egyház viszont, mint hierarchikusan szervezett közösség vesz részt a papképzésben is. Az egyetemes egyház részéről az elmúlt években számtalanszor megmutatkozott ennek a kötelességnek a komolyan vétele, mind a már említett zsinati dokumentumokban, II. János Pál pápa üzeneteiben (akár, amiket a római papsághoz, vagy a világ legkülönbözőbb részén tevékenykedő papokhoz intézett, akár a nagycsütörtöki levelekben), a püspöki szinódusok témáiban,13 mind a római kúria egyes dikasztériumainak megnyilatkozásaiban.14 Ugyanakkor az egyes püspöki konferenciák és részegyházak törekedtek az egyetemes normáknak a helyi sajátosságokat figyelembe vevő alkalmazására.15 Jól látható az a tendencia, hogy a pszichés alkalmasság vizsgálata és fontosságának hangsúlyozása, valamint ellenőrzése - mind elméleti, mind gyakorlati síkon - egyre markánsabban jelenik meg. 4. A pásztorok szentelésből származó felelőssége A krisztushívők lelki igényeiről (szentségekről és az Isten igéjéről) való gondoskodás megvilágítható az egyes klerikus szenteléséből, továbbá a rábízott konkrét hivatal oldaláról is.16 A 843. kánon egyértelmű eligazítást ad mindazokról, akik szent szolgálatot teljesítenek, mondván, kötelességük a szentségek kiszolgáltatása és az 12 Vö. Arrieta, J. I., Governance Structure within the Catholic Church, Montreal 2000. 1-8. A hierarchiát a szent pásztorokról való gondoskodásban a szeretet kell, hogy mozgassa, amivel mindent elkövet a krisztushívők lelki igényeinek kielégítésére, vö. DEL PORTILLO, A., Laid e fedeli nella Chiesa, Milano 1999. 70-71. 13 Vö. JOANNES Paulus II, Adh. ap. Pastores dabo Vobis\ 25. III. 1992, in AAS 84 (1992) 658-804; Adh. ap. Pastores Gregis, 16. XL 2003, in AAS 96 (2004) 825-924. Mindkét buzdítás a püspöki színódus eredményeképpen látott napvilágot. 14 Vö. Direttorio per ti ministem pastorale dei vescovi, Apostolorum successores, 22. III. 2004, Città del Vaticano 2004, n. 94. 15 Astigueta összefoglalta azoknak a püspöki konferenciáknak a reakcióit, melyek az elmúlt évek súlyos, a klerikusok által elkövetett szexuális bűncselekményeket értékelték, és próbáltak megoldást találni, miképpen lehet kiszűrni ezt a problémát. A szerző jól érzékelteti, hogy a püspöki konferenciák ezen kérdésre adott válasza sokban eltért egymástól (szankciók alkalmazása, kórházi kezelés, reintegráció lehetősége, stb.), de abban egyetértés volt, hogy az ilyen klerikus nem képes ellátni a feladatát, vö. ASTIGUETA, D.G., La persona e i suoi diritti nelle norme sugli abusi sessuali, in Periodica 93 (2004) 623-691. 16 Vö. SANCHIS, J., Il diritto fondamentale dei fedeli ai sacramenti e la realizzazione di peculiari attivitá pastorali, in Monitor Ecclesiasticus 115 (1990) 193.
