Kánonjog 9. (2007)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A primáciák a nyugati egyházban. Egy elméleti fejlődés emlékei a középkori kánonjogtudományban
A PRIMÁCIÁK A NYUGATI EGYHÁZBAN 9 Ami a sajátos tudományos kutatásokat illeti, a XIX. és XX. század fordulóján kiemelkedett Emil Lesne kötete.13 Az egyháztartományok és a metropolitai szerkezet hanyatlásának jelenségéből indult ki, amely a Meroving kort jellemezte. Ennek alapján elemezte a metropolitai hivatal újraélesztésének különböző kísérleteit és megvilágította a prímási hivatal pszeudoizidori eredetét is. „Pseudo Isidor szövegeiben - írj a - a primácia úgy tűnik fel, mint egy rendszeres és tartós intézmény, mint az egyházi hierarchia rendes fokozata, mint olyan méltóság, amely a metro- polita és az apostoli szék püspöke között helyezkedik el. A primácia középkori eszméje a hamis dekretálisok révén emelkedik fel, és azokkal együtt fogja járni történelmi útját”.14 A korábbi tanulmányokhoz képest minőségi ugrást jelent a kutatásban a középkori kánonjog és középkori kánonjogtudomány történetének önálló tudományágként való megjelenése és kifejlődése.15 Stephan Kuttner Repertóriumától fogva16 a klasszikus kánonjogtudomány témája egyre inkább hozzáférhető és egyre inkább divatossá válik. Elindulnak a nagy tematikus monográfiák, amelyek immár a kánonjogtudomány forrásszövegeinek szinte teljes ismeretén épülnek. Legyen elég utalnunk itt mint példára és modellre, magának Kuttnemek a „Kanonistische Schuldlehre” című müvére.17 Ezek között a tematikus monográfiák között, amelyek a kánonjogtudomány tanítását elemezik egy-egy kérdésről, találhatók olyanok, amelyek többé-kevésbé tárgyunkra vonatkoznak. Ilyenek: Alfons Maria Stickler tanulmánya a „Sollicitudo Omnium Ecclesiarum”-ról a klasszikus kánonjogtudományban,18 amely a pápai primátusról szólva kimutatja az egyes pátriárkák és prímások illetékességének határait; Hubert Müller kötete, melyben a püspökök választását vizsgálja,19 olyan témát, amely a prímásokat is érinti; különösképpen figyelmet érdemel Pierre Giovanni Caron cikke,20 mely a megyéspüspök feletti egyházi hivatalokhoz tartozó jogokat elemzi Gratianus Decretumában. Tanulmányában azt az eszmét támasztja alá, hogy a primácia - mely Pseudo Isidortól fogva a hierarchia rendes és a metropolitától különböző fokozatának szá13 La hiérarchie épiscopale. Provinces, métropolitaines, Gaule et Germanie depuis la réforme de Saint Boniface jusqu'à la mort d'Hincmar, Lille - Paris 1905. 14 UO. 238. 15 ERDŐ, P., La storiografia dei diritto canonico medievale all'alba del terzo millennio. Aspetti di un messaggio attuale, in Ius Ecclesiae 13 (2001) 3-21. 16 Repertorium der Kanonistik (1140-1234). Prodromus corporis glossarum 1, Città del Vaticano 1937 (uny. Roma 1972). 17 Kanonistische Schuldlehre von Gratian bis auf die Dekretalen Gregors IX, Città del Vaticano 1935 (uny. Brussels 1965). 18 La „sollicitudo omnium ecclesiarum ” nella canonistica classica, in Comunione interecclesiale collegialitä - primato ecumenismo. Acta Conventus lnternationalis de Historia Sollicitudinis Omnium Ecclesiarum Romae 1967, ed. 1. D'Ercolc - A. M. Stickler (Communio 13), Roma 1972, 547-586. 19 Der Anteil der Laien an der Bischofswahl. Ein Beitrag zur Geschichte der Kanonistik von Gratian bis Gregor IX, Amsterdam 1977. 20 I poteri del metropolita secondo Graziano, in Studia Gratiana, cd. J. Forciclli - A. M. Stickler, II, Bononiae 1954, 251-277.
