Kánonjog 9. (2007)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A primáciák a nyugati egyházban. Egy elméleti fejlődés emlékei a középkori kánonjogtudományban
10 Erdő Péter mit - a gregoriánus reform után veszít jelentőségéből, betölti történelmi szerepét, és Caron szerint fokozatosan eltűnik.21 A középkori pátriárkák jogairól és ezen belül a prímások jogairól is rendkívül fontos kutatást folytatott Horst Fuhrmann. Terjedelmes tanulmányában,22 melyet 1953 és 1955 között tett közzé, a szerző pontos történelmi dokumentumokra hivatkozva állítja, hogy a primácia, mint a hierarchiának a pápa és a metropoliták közötti fokozata Pseudo Isidor találmánya. A szerző átvizsgálja a forrásokat, dokumentálja, hogy korábban - az etimológiai hasonlóság ellenére - nem találkozunk az Egyház területi szervezetének evvel a fokozatával; kimutatja azt is, hogy a pszeudoizidori fogalmak már megjelenésük idején ellenállásba ütköztek a kortársak részéről; Reimsi Hinkmar például tovább hamisította a hamis dekretálisokat, abból a célból, hogy újra azonosítsa a prímási méltóságot a metropolitai tisztséggel és saját maga számára ideológiai alapot teremtsen jogigényei számára. Amikor Pseudo Isidor kidolgozza elméletét a Notitia Galliarum segítségével, vagyis hivatkozással a késői ókor provinciái rendszerére és azt állítja, hogy azon tartományok közül, amelyek ugyanazt a nevet viselték, például „Belgica prima”, „Belgica secunda”, alárendeltségi viszony létezett, mivel az első sorszámot viselő tartomány metropolitájának joghatósága volt a többi ugyanolyan nevű tartományok metropolitái felett, és valóban abban a történelmi összefüggésben Pseudo Isidor úgy tűnik támogatni kívánta a trieri érseket (Thietgaud),23 aki a „Belgica prima” metropolitája volt, és aki igy primátust igényelhetett magának Reimsi Hinkmár felett, aki a „Belgica secunda” metropolitájának tisztségét viselte. A prímások hivatala tehát mint konstrukció - Horst Fuhrmann számunkra ma is érvényesnek látszó bizonyítékai szerint - a pszeudoizidori hamisításnak az egyik fő célját képezte és központi elemei közé tartozott (a pápa hatalmának hangsúlyozása mellett). Ezért aztán a kérdés igen bőséges bemutatásra kerül a hamis dekretálisok gyűjteményében. Horst Fuhrmann alapvető tétele (ellentétben Caron már említett tanulmányával) az, hogy ez a fajta prímási elmélet - mégha eleinte fokozatosan és ellentmondásosan is - behatolt a pápai gyakorlatba, mégpedig éppen a gregoriánus reform révén. Ebben az időszakban tűnik fel ugyanis ez az elmélet a pápai dekretálisokban, mégpedig hosszú idézetek formájában, ahogyan ezt Fuhrmann világosan kimutatja. A gregoriánus reform tehát nem jelentette a prímási hivatal végét, hanem célként tűzte ki maga elé többek között ennek a pszeudoizidori eszmének a gyakorlatba ültetését. A pszeudoizidori kutatások egy másik jelentős eredményét találjuk Horst Fuhrmannak abban a müvében, amely a pszeudoizidori hamisítványok elterjedéséről és hatásáról szól.24 Ott részletes dokumentációt találunk a pszeudoizidori 21 UO. 273. 2_ Studien zur Geschichte mittelalterlicher Patriarchate, in Zeitschrift der Savigny-Stiftung fur Rechtsgeschichte. Kanonistische Abteilung 39 (1953) 112-176; 40 (1954) 1-84; 41 (1955) 95-183. 23 FUHRMANN, Studien zur Geschichte, 36. 24 Einfluss und Verbreitung der pseudoisidorischen Fälschungen 1-3 (Monumenta Germaniae Historica, Schriften XXIV, 1-3), Stuttgart 1972-1974.
