Kánonjog 8. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Csordás Eörs: A penitenciárius kanonok szerepe az egyház jogrendjében

84

Közlemények

IV. A KIENGESZTELŐDÉS

A kiengesztelődés három lépcsője ma is ismert, de az ősegyházban a sorrendet tekintve más volt. Ez volt a sorrend: bűnbevallás, engesztelés és rekonciliáció. Tertullianus maga tesz tanúságot a bűnbánat módjáról a 2. század végi Nagyegyházban/8 A második bűnbánatnak nem csak belsőleg kell végbemenni, hanem külső cselekedetekkel kell jelenvalóvá tenni/9 A bűnös a templomon kívül kellett maradjon és természetesen nem járulhatott a szentáldozáshoz sem. Ugyancsak a külső cselekedethez tartozott a bűn nyilvános megváltása,* 39 40 amelyet a szégyen miatt az egyik legnehezebb elemnek tekintettek. Egyesek már elég korán felemelték ellene a szavukat. A bánat külső jele volt, hogy a vezeklő zsákba öltözött, hamuban ült, a testét piszok csúfította, csak fűszerezetlen ételt és italt volt szabad fogyasztania, sok imádsággal és böjttel kellett engesztelnie, és éjjel-nappal sírnia kellett.41

A penitencia eljárásának folyamatát így írja le Tertullianus:

a) exhomologese = a püspök előtt tett bűnbevallás;

b) a kapu előtti bünbocsánatkérés;

c) rekonciliáció = bűnbocsánat a püspök kezéből.

Szent Cyprianus (t258) a bűnbánat három említett mozzanatát különböztette meg: a bűn megvallását, a megfelelő elégtételt, a megbékélést (rekonciliáció). Tudatosan szóltam megbékélésről és nem bűnbocsánatról, ugyanis Cyprianus szerint a bűnt az elégtétel törli el.42 43 A nagy nyugati egyházatya, Ágoston (354-430) három féle megtérést ismertet. Az első megtérés a keresztség (penitencia prima), továbbá a keresztség után elkövetett, napi bűneinkért végzett bűnbánat és elégtétel (penitencia minor), végül a harmadik, a halálos bűn nyomán végzett tulajdonképpeni újabb megtérés (penitencia maior).4j A penitencia minor minden lépésében privát vezeklés volt, abban az értelemben, hogy Isten és a bűnös között zajlott. A penitencia maior nyilvános vezeklés és az Egyház hivatalos közreműködését igényelte.44 Szent Ágoston a penitencia maior útját így ismerteti:

a) paenitenciam petere (a vezeklés kérése) - A bűnös akkor kérheti a kiengesz- telödést, ha már a megtérésnek komoly jeleit adta. Természetesen a bünbevallás megelőzte a vezeklés kérését. A bűnök megvallása egyedül az Isten és a püspök előtt történt - írja Szt. Ambrus;45

3H A Nagyegyház alatt értjük az első három évszázad egyetemes, katolikus Egyházát; vö. LadOCSI G., A Jézus Krisztus-jelenség a gnosztikus irodalomban, Budapest 2004. 15

39 Tertullianus, A bűnbánatról, IX. 1-2.

40 Tertullianus, A bűnbánatról, VIII. 9.

41 Tertullianus, A bűnbánatról, X. 1-10.

42 VanyÓ L., Az ókeresztény Egyház és irodalma (Ókeresztény írók I), Budapest 1980. 456.

43 Augustinus, Serm. 351, 3, 5.

44 Vö. POSCHMANN, B., Buße und Letzte Ûlung, in Handbuch der Dogmengeschichte, IV/3. Freiburg i. Br. 1950. 43-45.

45 Vö. POSCHMANN, B, Kirchenbuße und correptio secreta, (Akadémiai Előadás 1920). Nem sokkal később Nagy Szent I. Leó (459) felháborodva ír a püspököknek, hogy arról tájékoztatták,