Kánonjog 8. (2006)
KÖZLEMÉNYEK - Csordás Eörs: A penitenciárius kanonok szerepe az egyház jogrendjében
KÁNONJOG 8 (2006) 79-91. KÖZLEMÉNYEK CSORDÁS Eörs A PENITENCIÁRIUS KANONOK SZEREPE AZ EGYHÁZ JOGRENDJÉBEN I. A VÍZKERESZTSÉG, MINT AZ ELSŐ MEGTÉRÉS; II. A MÁSODIK MEGTÉRÉS LEHETŐSÉGE; III. A MÁSODIK MEGTÉRÉS TÁRGYA A HALÁLT JELENTŐ BŰN; IV. A KIENGESZTELÖDÉS ; V. A MEGBÍZOTTI HATALOMMAL RENDELKEZŐ PENITENCIÁRIUS; VI. A RENDES HATALOMMAL RENDELKEZŐ PENITENCIÁRIUS; VII. A PENITENCIÁRIUS KANONOK HATÁLYOS KÓDEXBEN. I. A VÍZKERESZTSÉG, MINT AZ ELSŐ MEGTÉRÉS A keresztség az egész keresztény élet alapja, a lelki élet ajtaja, egyúttal kapu a többi szentségekhez - foglalja össze tömören az Egyháznak a keresztségről szóló tanítását a Katolikus Egyház Katekizmusa.1 Hogy az apostolok milyen fontosnak tartották a keresztséget, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor Szent Péter pünkösdi beszéde nyomán a hallgatóság megkérdezte az apostolokat: „Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?” Péter így válaszolt a kérdésre; „Térjetek meg, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára.”1 2 3 Ezekből a szavakból világosan kitűnik, hogy a keresztség egyik hatása a bűnök bocsánata. Ezt hittel valljuk, amikor a Konstantinápolyi Hitvallásban így imádkozunk: „Hiszem (...) az egy keresztséget a bűnök bocsánatára.’" Az Egyház Tanító- hivatala is, mindig és mindenkor úgy értelmezte, hogy a keresztség által minden bűn, az áteredő bűn és a személyes bűnök is, bocsánatot nyernek.4 A keresztség egyéb következményeit elénk tárja a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) Lumen Gentium kezdetű dogmatikus konstitúciója, amikor kimondja, hogy „A keresztség által az Egyház tagjaivá vált hívőket a szentségi karakter a keresztény vallás kultuszára rendeli, és arra, hogy miután Isten fiaivá újjászülettek, az emberek előtt vallják meg a hitet, melyet Istentől az Egyház által kaptak.”5 A zsinati tanítást így fordította le az új Egyházi Törvénykönyv a kánonjog nyelvé1 Vö. A katolikus Egyház katekizmusa (továbbiakban: KEK), 1213. 2 Vö. ApCsel 2,38. 3 DS 150. 4 Vö. NEUENHEUSER, B., Taufe und Firmung, in Handbuch der Dogmengeschichte, IV/2. Freiburg i. B. 1983. 5 Vö. LG 11, 14.
