Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházjogi források feldolgozásának szempontjai
AZ EGYHÁZJOGI FORRÁSOK FELDOLGOZÁSÁNAK SZEMPONTJAI 75 régi jogtól, úgy a régi jog a kánon értelmének megvilágításához volt használható, nem feledkezve meg az új norma sajátos jelentéséről sem. Erre a legjobb példa az 1172. kánon 2. §-sa,113 illetve a 2271. kánon 2. pontja,114 115 116 117 összevetve a Liber sextus (a. 1298) normájával. Olyan esetekben, amikor kétséges volt, hogy a Kódex tartalma eltér a régi jogtól, akkor a régi jogot kellett figyelembe venni, mindaddig, amíg nem születik hiteles törvénymagyarázat a kérdéses kánonhoz. A büntetőjog területén egyedi helyzetet teremtett a CIC (1917) 6. kánon 5. pontja, mely egyértelműen kifejezte, hogy a Kódex nem említ minden lehetséges büntetést, akár önmagától beálló, akár utólagosan kimondandó legyen is az. Ez tehát újabb lehetőséget adott a régi jog, beleértve a cenzúrákat megreformáló Apostolicae Sedis kezdetű határozat ( 1869) használatára. Ahhoz, hogy ezeket a kánonokat megfelelő módon tudja az azt alkalmazó értelmezni, szüksége volt a Corpus iuris canonici alapfokú ismeretére, beleértve az annak a használatát elősegítő rövidítésrendszerek jelentésének elsajátítására. A latin nyelvben való jártasságot maga a Kódex is feltételezte. Ezt a célt szolgálta a CIC (1917) források feltüntetésével megjelent kiadása is,"5 valamint a PlETRO Gasparri és SERÉDI JUSZTINIÁN által szerkesztett és a Kódex további forrásait tartalmazó kiadvány."6 Hozzá kell tennünk, hogy nemcsak a fentebb felsorolt kánonok kapcsán volt elengedhetetlen az egyes esetek megértéséhez a régi jog ismerete, hanem a többi kánon hátterének átlátásához is. Nem beszélve arról a kazuisz- tikáról, amely a különböző bíróságok, vagy akár egyházmegyei hivatalok gyakorlatában évszázadokon keresztül kialakult. A hatályos egyházi törvénykönyv (CIC [ 1983]) szintén a 6. kánonban foglalkozik a régi joggal, és kijelenti: „A jelen törvénykönyv kánonjait, amennyiben a régi jogot hozzák, a kánoni hagyományt is figyelembe véve kell értelmezni.”"7 Nyilvánvaló, hogy ez az előírás jóval kevesebb teret enged a Corpus iuris canonici és a CIC (1917) figyelembevételének a tényleges jogszolgáltatásban, mint azt maga a praebentes, nec non de industria spectantes iliudque permittentes vel quantum in ipsis est non prohibentes, cuiuscunque dignitatis sint, subsunt ipso facto excommunicationi Sedi Apostolicae simpliciter reservatae. - § 2. Ipsi vero duellantes et qui eorum patrini vocantur, sunt praeterea ipso facto infames. Cf. § 1: X 3. 50. 9; X 5. 14. 1-2; Cone. Trid. Sess. XXV c. 19. - § 2: Cone. Trid. Sess. XXV c. 19. 113 CIC (1917) can. 1172 - § 2. Violata ecclesia, non ideo coemeterium, etsi contiguum, violatum censetur, et viceversa. Cf. VI 3. 21. un. 114 CIC (1917) can. 2271 - 2 ° In ecclesia vero cathedrali, ecclesiis paroecialibus vel in ecclesia quae unica sit in oppido, in iisque solis, permittuntur unius Missae celebratio, asservatio sanctissimi Sacramenti, administratio baptismatis, Eucharistiae, poenitentiae, assistentia matrimoniis, exclusa benedictione nuptiali, mortuorum exsequiae, vetita tamen quavis sollemnitate, benedictio aquae bapismalis et sacrorum oleorum, praedicatio verbi Dei In his tamen sacris functionibus prohibetur cantus et pompa in sacra supellectili et sonitus Campanarum, organorum, aliorumve instrumentorum musicalium; sacrum autem Viaticum ad infirmos privatim deferatur. Cf. VI 5. 11. 19, 24. 115 Codex iuris canonici Pii X Pontificis Maximi i ussu digestus, Benedicti Papae XV auctoritate promulgatus, praefatione, fontium annotationae etindice analytico-alphabetico ab E.mo Petro Card. Gasparri auctus, Typ. Pol. Vat. 1974. 116 GASPARRI, P.-SERÉDI, I., Codicis iuris canonici fontes, I-IX. Romae 1923-1939. 117 CIC can. 6 - § 2. Canones huius Codicis, quatenus ius vetus referunt, aestimandi sunt ratione etiam canonicae traditionis habita.
