Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházjogi források feldolgozásának szempontjai
76 SzuROMi Szabolcs Anzelm CIC (1917) tette. Ne felejtsük el azonban, hogy a törvény magyarázatához, mindig ügyelni kell a törvényhozó akaratának követésére. Maga az eddigi utolsó egyetemes zsinat, a II. Vatikáni Zsinat is kronologikusan megelőzi az 1983-ban kihirdetett Egyházi Törvénykönyvet, amely zsinatot is kötelező magyarázó elvnek kell tekintenünk, külön ügyelve a törvényhozó akaratára, amely mind a zsinati aktákból,"8 mind pedig a Kódex előkészítésének szövegtervezeteiből nyilvánvaló."9 Sőt, a jelen Kódexnek számos olyan kánonja van, amely szinte módosítás nélkül tartalmazza a korábbi törvénykönyv szövegét,* 119 120 121 nem beszélve azokról az esetekről, amikor mind a mai napig a CIC (1917) normáját kell alkalmazni. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy az egyházjog legélénkebb jogterületei (vö. házasságjog, szerzetesjog) át vannak itatva olyan intézményi keretekkel, a gyakorlatból leszűrt alapelvekkel, melyeket az új Egyházi Törvénykönyrv is tiszteletben tart és a régi joghoz kötődnek. Ezeken a területeken a korábbi jogi normának, vagy az egyes esetek elbírálásából összeálló koncepciójának az ismerete, nemcsak, hogy világos útmutatást adhat a katolikus egyház kánonjogi rendszerét tisztelő jogalkalmazó számára, de komoly segítséget jelenthet a joghézag megszüntetésén fáradozó jogalkotónak is. Konklúzió: Az egyházjogiforrások feldolgozásának sajátos szempontja, az egyház céljához kötődő lényegi állandóság Amennyiben megvizsgáljuk az egyetemes zsinatok forrásokat feltüntető lábjegyzetekkel ellátott kiadását, láthatjuk, hogy minden egyes egyetemes zsinat forrásai között ott találjuk a korábbi egyetemes zsinatok kánonjait. Az a benyomása az olvasónak, hogy az eltelt évszázadok dacára, mintha teljesen egymásra épülne a zsinati fegyelem. Ez nem véletlen, hiszen éppen abból indultunk ki, hogy maga a kánonjog szoros kapcsolatban van az egyház igehirdető és szentségkiszolgáltató életével, amelynek tartalma alapítójától meghatározott, amint az egyháznak a célja is. Ez tehát az a változatlanság, amely a változó keretek között is az állandóságot jelenti az egyház történelme folyamán intézményesedéit életében. Lehetséges, hogy egy - egy intézmény lényegi funkciója megváltozik az adott kor viszonyainak megfelelően, de a feladatkör maga továbbra is megmarad. Erre jó példa a káptalanok szerepkörének átalakulása az új jogban, melyek eredeti feladatkörének jelentős részét - ahol a püspöki konferencia megalapította - átvették a tanácsosok testületéi. Vannak olyan esetek is, amikor teljesen új intézmény létesül a megfelelően rögzített kötelességekkel és jogokkal. Ilyen a //. Vatikáni Zsinat eredményeként létrejött pápát segítő intézmény, a püspökiszinódus,'2' melyben a püspökök a Christus Dominus 5. pontjának megfelelően, az egész egyházra kiterjedő küldetésüket gyakorolják. A püspöki szinódust VI. PÁL pápa létesítette 1965. szeptember 18 Acta Synodatia Sacrosancti Concilii Oecumenici Vaticanum //, Typ. Pol. Vat. I-IV 1970-1977, 119 Communicationes, Typ. Pol. Vat. I966skk. 120 Vö. CASTILLO Lara, R., Criteri di lettura e comprehensione del niiovo Codice, in Apollinaris 56 (1983) 345-369. 121 BRAV!, M., II Sinodo dei Vescovi: istituzione, fini e natura, in Periodica 84 (1995) 455-487.
