Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházjogi források feldolgozásának szempontjai
AZ EGYHÁZJOGt FORRÁSOK FELDOLGOZÁSÁNAK SZEMPONTJAI 63 tok figyelembevételével; 4. a kézirat tényleges használati területeinek (oktatás, püspöki hivatal, bíróság, etc.) a feltárása; 5. forrástörténeti, intézménytörténeti és tudománytörténeti elhelyezése; 6. kitekintés a kézirat szándékolt céljának elérésére. 2. Mikrofilm - mikrofiche - DVD A mikrofilmen való információ tárolás indoka elsődlegesen az eredeti szövegtanuk állományvédelme volt. Ehhez társult az így feldolgozott anyag mobilizálhatósága, az egymástól történelmi okok miatt földrajzilag távol került egyes kéziratok másolatainak újra összegyűjtése, illetve kutató centrumok létrehozása. A legnagyobb mikrofilm, mikrofiche feldolgozási hullám az 50-es és 60-as évekre tehető, amely természetesen magán hordozza a korszak hiányosságait. A létrehozott mikrofilm, mikrofich könyvtárak fekete-fehér, gyakran negatívok formájában rögzített állománya nagyon vegyes, általánosságban ’közepes’ minőséggel rendelkezik. A mikrofilmre való átvitel fáradságos és az eredeti kéziratot sem kímélő időigényes volta és anyagi terhe a legtöbb gyűjtemény számára nem teszi lehetővé az újabb, modernebb fényképezési eszközökkel való rögzítést. Általában tehát marad a régi mikrofilm változatok újabb kópiáinak az elkészítése. A legújabb számítógépes, digitális mikrofilm-feldolgozó rendszerek nagyban megkönnyítik az egyszer már rögzített filmek olvasását, illetve elektronikus formára átírt változatban való kezelését. Ezek az eszközök azonban kívül esnek a legtöbb gyűjtemény alapszintű gazdálkodási lehetőségein. Az elmúlt néhány évtizedben megélénkült a kéziratos források digitális képként való feldolgozása, kezelése és elemzése. Ez a forma az eredeti színeket is rögzítve szélsőséges körülmények között és a kézirat minimális előkészítésével is meglehetősen olvasható és analizálható kép készítésére képes. Sőt, a legfejlettebb digitális apparátusok még az egyes oldalak rétegelemzésére is alkalmasak, amely a palimszeszt kódexek vizsgálatánál különösen is hasznos. Az így létrehozott képek viszont már-már azzal a kísértéssel kecsegtetnek, hogy szükségtelenné teszik az eredeti kézirat megvizsgálását, a képi feldolgozáson tapasztalt - gyakran félrevezető - sajátosságok nyomán. Ez azonban lényegi tévedés. A kézirat, amint már utaltunk rá, mindig magán viseli keletkezésének és használatának egyedi jellegzetességeit, saját történetének nyomait, amelyek a legjobb felbontású digitális elemzés után is (vagy talán épp azért) rejtve maradnak a másolatot szemlélők előtt. Különösen igaz ez az átkötésekre és utólagos beillesztésekre. Az egyházi intézményekben használt kéziratok lapjain található elváltozások az intézmény működéséből és az annak alapján kialakult emberi szokásokból valódi forrásnak tekinthetők, melyeket megvilágítanak az adott intézmény későbbi - esetleg mai - működésének sajátosságai. így a kézirat hiteles megértéséhez és feldolgozásához a legjobb technikai feltételek és eszközök esetében sem tekinthetünk el az eredeti kézirat megvizsgálásától. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy az akár mikrofilmen, akár más modem digitális formában rögzített állomány nem a kézirat feldolgozására, hanem az információ megőrzésére és a kézirat megóvására szolgál, így annak képként való közzététele legfeljebb előkészítése
