Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházjogi források feldolgozásának szempontjai
62 SzuROMi Szabolcs Anzelm nak és egész történetének fizikai következményeit, melyet a megfelelően felkészült kutató töredékesen, de feltárhat. A kánonjogi szövegeken végzett ilyen feltárás nem pusztán valamilyen újabb adat, ami feltüntethető az adott kódex, vagy más kézirat-katalógus leírásában. A megismert új adatok gazdagíthatják az egyház életének egy konkrét területét érintő jogi szabályozás szándékának és gyakorlatának pontosabb megértését. Az ilyen jellegű információ nemcsak történelmi jelentőséggel bír, amikor megvilágítja egy adott jogintézmény adott korban és földrajzi helyen való működésének elveit, hanem világosabbá teszi az azóta eltelt időben működő és a most fenn álló kánoni előírások sajátosságainak alapját. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kánonjog, élő jog, az élő és működő egyház joga, melyben így jelentős mértékű állandóságot, valamint korhoz és társadalmi környezethez kötődő kisebb mértékű változékonyságot fedezhetünk fel. Éppen ezért, az eredeti ókori, középkori, és újkori egyházfegyelmi szövegek kánonjogtörténeti feldolgozásakor nem elegendő az abban található elvek feltüntetése és ismertetése, továbbá a rövidítésrendszer feloldása, hanem komoly kötelezettség a megfelelő intézménytörténeti háttérben való elhelyezése és az egyház mindenkori céljába való beillesztése.55 Ebben nagy segítséggel lehetnek azok a másodlagos adatok, melyek nem a szövegből, hanem a kézirat minőségéből, egyes helyek elhasználtságából, illetve a későbbi kiegészítések vizsgálatából származnak. Látható tehát, hogy az egyház mindennapi élete locus historicus, így fontos, hogy annak jelenlegi formája is ismert legyen a kutató előtt. Azok az intézmények és területek, melyeken a különböző kánoni műveket használták a katolikus egyház mindennapos gyakorlatában, sokkal kevésbé változtak működésük és belső logikájuk sajátosságai tekintetében, mint a társadalmi, politikai berendezkedés, vagy magának az egyháznak a helyzete. így, pontos ismeretük ugyanúgy jobb megértését adja a középkori forrásoknak, mint ahogy, maguk az egyház „aranykorából” származó források is érthetőbbé teszik a jelenlegi fegyelmet.56 Óvakodni kell tehát a puszta lingvisztikái és egyetemes történelmi adatok alapján álló szövegértelmezésektől, rövidítés feloldásoktól és következtetésektől. Egy hatályos (vö. pl. CIC) kánon régi jog alapján álló értelmezéséhez szükséges az eredeti források keletkezésének és alkalmazásának korában létező belső alapelvek megértése. De itt kell megemlíteni a különböző források egymáshoz való hierarchikus viszonyának az adott gyűjtemény idejében alkalmazott követését is. Mindehhez szükséges: 1. az alapvető paleográfiai és kodikológiai evidenciák megfelelő ismerete; 2. a már létező tudományos és más segédletek kellő használata; 3. az adott kánonjogi forrás keletkezési céljának a meghatározása a belső és külső ada55 Vö. ERDŐ, P., Melodo e sloria det diritto nel quadro dette science sacre, in DE LEÓN, E.-AlvarEZ DE LAS ASTURIAS, N., La cultura giuridico-canonica Medioevale premesse per un dialogo ecumenico (Pontificia Università della Santa Croce, Monografie giuridiche 22), Milano 2003. 3-22, különösen 15-16. ErráZURIZ, J C M., Lo studio delta storia nelta metodológia canonistica: ta rilevanza delta nouone di diritto, in DE LEÓN - ÁLVAREZ DE LAS ASTURIAS, La cultura giuridico-canonica Medioevale, 109-121, különösen 114. 56 Vö. ERRÁZURIZ, C.J.M., // dirilto e la giustizia nella Chiesa. Per una teória fondamentale deI diritto canonico (Pontificia Università della Santa Croce, trattati di diritto 5), Milano 2000. 265-268.
