Kánonjog 8. (2006)

TANULMÁNYOK - Szabó Péter: A magyar unitárius keresztség érvényességének mai megítélése és ennek kihatása a katolikus házasságjogi gyakorlatra

40

Szabó Péter

I. AZ UNITÁRIUS KERESZTSÉG ÉRVÉNYESSÉGÉNEK HAGYOMÁNYOS MEGÍTÉLÉSE

A régi magyar szerzők az unitárius felekezetben1 kiszolgáltatott keresztség érvényességét (csak) kétségesnek mosták. Ennek illusztrálására álljon itt az egykor külhonban is kitüntető elismerésnek örvendő kanonista, Sípos István e kérdésre vonatkozó megállapítása:

, Jogi kétség ami protestánsaink és szakadáraink keresztségét illetőleg nem volna indokolt, mert szertartáskönyveik szerint érvényesen keresztelnek... De már a baptisták, nazarénusok és más hasonló szektákhoz tartozók keresztsége körül jogi kétely igen is indokolt; az unitáriusok keresztségének érvényessége körül is méltán támasztható jogi kétség, mert igaz ugyan, hogy a deési egyezkedés óta (1638. júl. 17) a helyes anyagot és alakot használják és Krisztus által rendelt vallási szertartásnak tekintik a keresztséget, de azért nem lehetetlen, hogy egyes esetekben mégis helytelenül szolgáltatják ki, miért is megtérés esetén feltételesen újra kell keresztelni az unitáriust, ha pedig megtérés nélkül akar katolikus személlyel házasságot kötni, felmentés a disparitate cultus ad cautelam szükséges (pécsi püsp. körlevél 1943, 27).”1 2 *

E ponton érdemes megjegyezni, hogy az unitárius keresztség érvénye körül nemcsak hazánkban mutatkoztak bizonytalanságok. Ezek elsősorban abból adódtak, hogy e felekezet hitvallása - mint majd konkrét tézisek felidézésén keresztül is láthatjuk - nyilvánvalóan és egyértelműen összeegyeztethetetlen a katolikus szentháromsági hittel. Emellett külön figyelmet igényelt az unitáriusok által használt keresztségi formula is, bár a korai unitárius szövegekben - különös módon —

1 Az ‘antitrinitárius’ tanok eredete az óegyház korára nyúlik vissza (vö. pl. szabellianus, ariánus, monarchianus, inacedoniánus, stb. eretnekség, illetve a triteizmus különböző formái): C. CRIVELLI, Antitrinitari, in Enciclopedia Cattolica, vol 1, Cittá dei Vaticano [1949], 1506 és az ott jelzett további szócikkek [a továbbiakban: EC]. Az ‘unitárius’ vallás közvetlen előzményéül szolgáló teológiai nézetek a reformációval szinte egyidőben jelentkeztek Itáliában. Lengyelországban és Erdélyben e tanok követői átmeneti szabadsághoz jutottak. János Zsigmond fejedelem (1559-1571) hathatós támogatása mellett, az erdélyi magyarság körében a felekezet néhány rövid év leforgása alatt - átmenetileg - egyenesen többségi vallássá vált. Az 1568-as tordai országgyűlés törvényesen bevett vallássá nyilvánította. Dávid Ferenc elítélésével (1579) azonban erejük megtört. A XVI. sz. végétől - mintegy a Krisztus imádása elleni reakcióként - köreikben is terjedtek a ‘szombatista’ tanok. Ettől fogva sorsuk évszázadokra a fennmaradásért folytatott küzdelem története. Erdéllyel szemben az unitárius felekeztft Magyarországon csak az 1848. évi XX. t.c. nyomán vált törvényesen bevett vallássá; vö. BOROS Gy., Unitárius vallás, in A Pallas Nagy Lexikona, XVI, Budapest 1897, 516-517. Az erdélyi unitárius hitvallás áttekintéséhez lásd pl. FERENCZ J., Unitárius Káté: tekintettel a konfirmácziói vallástanításra, Kolozsvár 91912. Az unitárius vallás általános irodalmához pedig: SZÉKELY S., Az unitaria vallás kezdetei Erdélyben, Kolozsvár 1839; J. GoDBEY, Unitarian Universalist Association, in The Encyclopedia of Religion, M. ELIADE (ed.)., vol. 15, New York [1995], 143-147; J. WILLIS, Unitarians, in New Catholic Encyclopedia, New York 1967, vol. 14, 413—414; A. HILL, Unitarier, in Theologische Realenzyklopädie, G. MÜLLER (Hrsg, von), Band 34, Berlin - New York 2002, 332-339, továbbá az e szócikkekben jelzett bibliográfia.

2 Sipos I. - GÁLOS L., A katolikus házasságjog rendszere, Budapest I9604, 327 [a továbbiakban: Sípos], Az unitárius keresztség hasonló értelmű korabeli megítéléséhez lásd pl. Schütz A.,

A katholikus hitigazságok rendszere, II, Budapest 1923, 265 [a továbbiakban: SCHÜTZ],