Kánonjog 7. (2005)
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Ferenc: A Keleti Liturgikus Instrukció és a magyar gyakorlat
Közlemények 91 tusod szent testében és drága vérében való részesülést. ”9 Azonban egyházunkban nincs szokásban a megkeresztelt és megbérmált gyermekek megáldoztatása. Erre szokásosan a latin egyház gyakorlatához hasonló módon és időben kerül sor. Az 1968/11. egyházmegyei körlevél10 rendelkezése szerint az elsőáldozás korhatára az általános iskola második osztálya. Ezzel kapcsolatban az instrukció a CCEO 697. és 710. kánonjára utal. Előbbi a megkeresztelt és megbérmált mielőbbi eucharisz- tiában való részesülését sürgeti, szem előtt tartva a sajátjogú egyház liturgikus könyveinek előírását. Utóbbi ezzel összhangban a megkeresztelt gyermekek eu- charisztiában való részesítésénél a sajátjogú egyház liturgikus könyvei előírásainak követésére buzdít. Az újonnan megkereszteltek szentáldozásával kapcsolatban vannak olyan keleti katolikus egyházak, amelyeknek nincsenek ilyen szabályaik. Ezért az illetékes hatóságok feladatává teszi az instrukció, hogy hozzanak olyan szabályokat, amelyek a korábbi gyakorlatukhoz alkalmazkodó mértéket állapítanak meg ebben a tekintetben. Megjegyzi továbbá a dokumentum, hogy az eucharisztia kiszolgáltatására nem csak a bevezető szentségek kiszolgáltatásának pillanata határozható meg. Hiszen a szentség mindig ajándék, amely eredményesen működik különféle módokon, amint különbözőek a személyek is. 2. A keresztelés szertartása A keresztség kiszolgáltatásának rendjével kapcsolatban az utasítás felhívja a figyelmet arra, hogy az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell olyan előírások kiadásáról, amelyek biztosítják a szertartás rövidítésének vagy felcserélésének elkerülését. Hiszen ezekben az esetekben a szertartás kevésbé fejezi ki az egyes történések értelmét. Ilyen jelenség a magyar gyakorlatban is fellelhető. Szokásban van például a gonosz szellem kiűzésére szolgáló imádság megrövidítése. A megyéspüspökök többször felszólították ugyanakkor a papokat a szertartások sértetlenségének megőrzésére, valamint a rövidítések és változtatások elkerülésére.1 11 3. A szentségi böjt A keleti és nyugati egyházaknak egybehangzó hagyománya, ugyan különféle formában, a szentáldozást megelőző böjt. Jelentős reformot ebben a tekintetben XII. Pius pápa hozott. Ezt a rendelkezést több keleti katolikus egyház is átvette, miközben a nem katolikus keleti közösségek, még ha talán kevésbé szigorúan is, fenntartották szokásaikat. A magyar görög katolikusok esetében is a szigorú előírásoktól a legenyhébb szabályokig jutottunk el napjainkig. Egyrészt híveink helyzetéhez való alkalmazkodást tartanak szemelőt ezek az intézkedések, másrészt a 1 Görögkatholikus egyházi szerkönyv (euchologion), Budapest 1964. 13, 10 EK 1968/11. 961. sz. " EK 1954/XIII. 819; 1995/ff.
