Kánonjog 7. (2005)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Teológiai és jogi szempontok az állandó diakónusok szolgálatához
8 Erdő Péter sel foglalkozunk, amely a diakónusszentelésből következik, és megkísérelünk ebből következtetéseket levonni a hatályos egyházjogi szabályozás tekintetében. Megjegyzendő, hogy a diakónus sajátos küldetése és szerepe, amelynek tartós gyakorlati jelentősége van az előzetesen szintén diakónussá szentelt papok és püspökök életében is, legvilágosabb formájában az állandó diakónusok esetében tanulmányozható. II. A LAIKUSOK ÉS A PAPOK SZENTSÉGI KÜLDETÉSE Hogy a diakonátus sajátosságát jobban megragadhassuk, először a világiak és a papok szentségileg kapott küldetésének bizonyos sajátos vonásait kell megvizsgálnunk, és meg kell jelölnünk, hogy hogyan fejeződik ki ez a teológiai valóság a mai egyházjogban. 1. A keresztségben és a bérmálásban kapott szentségi küldetés Az a küldetés, amelyet a hívők keresztségük alapján már gyakorolni hivatottak, magának Krisztusnak a küldetése/ Ezért ennek is univerzális dimenziója van, és ebből is adódnak kötelezettségek az egyetemes egyház és a részegyház felé3 4 (vö. 209. k. 2. §, 210). De különböző jogok is következnek belőle5 (vö. 211 k., 215 k., 216 k., 225 k. 1 .§ stb.). Mindez különleges módon vonatkozik azokra a világiakra, akiknek állapota egyházi küldetésük szempontjából mindenekelőtt a keresztség és a bérmálás szentségére alapul (vö. 225. k. 1. §). „A világiak részesedése Krisztus hármas feladatában, a papi, a prófétai és királyi feladatban, első gyökerét a ke- resztségi felkenésben találja, majd kibontakozik a bérmálás szentségében. Az Eu- charisztiában pedig állandó táplálékot kap és kiteljesedik”6. A világiak küldetésének sajátossága ezenkívül evilági jellegében ragadható meg7. Noha az egyház tagjai különböző módon mindnyájan részt vesznek az egyház evilági, szekuláris dimenziójában, a laikusok ezt a részesedést egészen különös módon valósítják meg8. A házas állapot pedig további sajátos feladatokat kapcsol ehhez az alapvető 3 Vö. pl. LG 8b; 10a; 12; 17; ERDŐ, P., Teológia dei diritlo canonico. Un approccio storico-istituzionale (Collana dei diritto canonico ed ecclesiastico, Sezione canonistica 17), Torino 1996. 78-80, 86-87. 4 Vö. pl. GARCÍA, J., Deber de lodo el pueblo de Dios para con las misiones ,,Ad Gentes’\ in Commentarium pro Religiosis et Missionariis 73 (1992) 217-242. 5 Vö. a hívők jogairól szóló terjedelmes irodalmat, azaz azokról a jogokról, amelyek a kereszt- ségből adódnak: pl. Aymans, W., Gemeinrechte und Gemeinpflichten aller Gläubigen, in Folia Theologica 4 (1993) 5-19. CORECCO, E., Erwägungen zum Problem der Grundrechte des Christen in Kirche und Gesellschaft. Methodologische Aspekte, in Archiv für katholisches Kirchenrecht 150 (1981) 443-444. Seminario international de derechos de los fleles. Actas, in Fidelium lura 2 (1992) 27-206; 3 (1993) 9-358 6 IOANNES PAULUS IL, Adhort. Ap. Postsyn. „Christifldeles laid” (1988.XI1.30.), Nr. 14: AAS 81 (1989) 412. 7 Vö. LG 17, 31, 33; AG 35, 36, 41; IOANNES PAULUS II., Adhort. Ap. Postsyn. „Christifldeles laid", Nr. 15, 413; UA., Litt. Enc. „Redemptoris Missio" (1990.XII.7.), Nr. 71: AAS 83 (1991) 319; Vö. 225. k. 2. §.
