Kánonjog 7. (2005)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Teológiai és jogi szempontok az állandó diakónusok szolgálatához
Teológiai és jogi szempontok az állandó diakónusok szolgálatához 9 küldetéshez (vő. 226. k. 1. § stb.). A világiak vagy laikusok ilyen ’evilágiságának’ megalapozásaként a II. Vatikáni Zsinat szövegeiben az a tény jelenik meg, hogy a világ az a hely, amelyben Isten hívását kapják. A világiak „ebben a világban élnek, vagyis minden egyes földi feladatuk és munkájuk a társadalmi és családi élet normális viszonyai között alakul, és ezekből szövődik össze egzisztenciájuk”9. Ebből a teológiai adottságából következik a világiak autonómiájának elismerése az evilági ügyekben (vö. 227. k.) - természetesen mindig az egyházi tanítóhivatal tiszteletben tartásával. Ez a világi és a világot az evangélium szerint alakító tevékenység egyházi tevékenység, de nem hivatalos, az egyház nevében végzett hivatali- vagy közfunkció10. A világiak azonban a szent pásztoroktól (sacri pastores) meghívást kaphatnak hivatalos egyházi feladatok és egyházi hivatalok (ministeria, munera publica) betöltésére is11, „amelyeket ajog előírásai szerint láthatnak el” (vö. 228 k 1 .§). Ezeket a hivatalos funkciókat azonban a világiak két alapvetően különböző módon gyakorolják: egyes feladatokban sajátos küldetésüknek felelnek meg, más feladatokban azonban helyettesítik, pótolják a felszentelt szolgálattevőket12. Természetesen ezekben az utóbbi feladatokban is keresztény hivatásukat teljesítik, de ez a küldetés vagy meghívás ebben az esetben éppen csak arra szól, hogy az adott funkciókat kisegítő, helyettesítő jelleggel gyakorolják. Az ilyen feladatok ugyanis a felszentelt személyek sajátos küldetéséhez tartoznak, akik ehhez az egyházi rend szentségében különleges kegyelmet is kapnak. Ez a kegyelmi ajándék az egész egyházi közösség számára értékes. Ezért az egyház nem mondhat le arról, hogy ameddig felszentelt szolgálattevők jelen vannak, és ezeket a feladatokat gyakorolni képesek, addig ők lássák el azokat. Tehát az első helyen felsorolt feladatok esetében világi vagy laikusi szolgálatokról beszélhetünk, a második helyen felsorolt funkciók esetében pedig kisegítő, helyettesítő szolgálatokról lehet szólnunk.13 Az olyan feladatokra, amelyek sajátosan laikusi funkciók, a világi ügyek területén - amelyek azonban mégis a megkereszteltek egyetemes küldetésének gyakorlását jelentik - de a hivatalos funkciók esetében is, melyeket a világiak a liiearchia megbízása alapján kapnak meg, de nem azért, hogy a hiányzó klerikuso* Vö. LG 31; IOANNES PAULUS II., Adhort. Ap. Postsyn. „Christifideles laid”, Nr. 15, 414. 9 Vö. LG 31; JOHANNES PAULUS IL, Adhort. Ap. Postsyn. „Christifideles laid", Nr. 15, 414. 10 Ehhez a megkülönböztetéshez HERRANZ, J., Studi sulla nuova legislazione delta Chiesa (Centro Accademico Romano della Santa Croce, Monografie giuridiche), Milano 1990. 253. 1 A világi krisztushívők ezen szolgálatai jóllehet a keresztségen és a bérmáláson alapulnak, azonban közvetlenül az Egyház megbízásából és rendeléséből adódnak; vö. Scheffczyk, L., Die Verschiedenheit der Dienste: Laien - Diákom - Priester, in IKZ Communio 25 (1996) 508. 12 Vö. Erdő, P., „Sacra ministeria" e fundoni pubbliche nella Chiesa, in Folia Theologica 4 (1993) 71-72. Ua., Quaestiones de officiis ecclesiasticis laicorum, in Periodica 81 (1992) 191-194. Ua., Laikale Kirchenämter und kirchliches Arbeitsverhältnis mit besonderer Rücksicht auf Ungarn, in Folia Theologica 3 (1992) 112-115. Ua., Elementos de un sistema de las fundones públicas en la fglesia según el Código de Derecho Canonico, in Ius Canonicum 33 (1993) 551-552. 13 Vö. pl. ERDŐ, Laikale Kirchenämter, 115-116.
