Kánonjog 7. (2005)
KÖZLEMÉNYEK - Schanda Balázs: A krisztushívők magántársulásai a világi jogban
Közlemények 85 1 %-át kívánja fogadni). Elvileg elképzelhető az is, hogy a társulást az egyház szervezeti egységének tekinti: ebben az esetben magánál a jognál fogva (az 1990. évi IV. törvény 13. § (2) bekezdése alapján) jogi személyiséggel rendelkezik a magyar jog szerint is. IV. Krisztushívők magántársulása az egyházban, párhuzamos EGYESÜLET A VILÁGI JOGBAN Előfordul, hogy egy szerveződés előbb egyesületként létrejön az állami jog szabályai szerint, és esetleg csak évekkel később öltene társulási formát az egyházjog szerint, akár jogi személyként, akár jogi személyiség nélkül. Ilyen esetekben ugyanazon személyek, többnyire ugyanazon célok érdekében, ugyanazon székhely alatt, esetleg egyező vagy hasonló néven a két jogrendszerben két különböző szervezetet hoznak létre: egyesületet a világi jog szerint, az egyházjog szerint pedig - az egyesülettől függetlenül - társulást. E megoldás jól kifejezi azt, hogy a két, jogilag független szervezet két különböző, egymástól független jogrendszer szerint jön létre és működik. A párhuzamos szerveződés veszélye lehet azonban hogy, e helyzetek tudathasadásos állapothoz is vezethetnek: bizonyos esetekben követhetetlenné válhat, hogy a szervezet mely esetben jár el egyesületként, és mely esetben társulásként. Az egyesület és a társulás (elvben) külön-külön döntéshozatali szervekkel rendelkezik, melyek (elvben) egymástól függetlenül tevékenykednek. V. V. Krisztushívők magántársulása egyesületként Lehetőség van arra is, hogy ugyanazon szervezet egyidejűleg minősüljön egyesületnek az állami jog, és társulásnak az egyházjog szerint. A társulási formához általában elégséges az egyesületi alapszabályt néhány kiegészítéssel ellátni: az alapszabályban általánosságban lehet arra utalni, hogy az egyesület társulásként is létrejön, és a társulásokra vonatkozó kánonjogi előírások betartására is kötelezettséget vállal; különös utalások a kánonjogi előírásokra az egyházi hatóság felügyeleti jogával, a vezetők megerősítésének kérdésével, a tagok kizárásával kapcsolatban valamint a vagyonkezelés sajátosságaival kapcsolatban lehetnek indokoltak. A nyilvántartásba vételről döntő bíróságok gyakorlata eltérő, így olyan megfogalmazásokat célszerű alkalmazni, melyek nem keltik azt a látszatot, hogy az egyesület valamely más szerv - adott esetben az egyházi hatóság - felügyelete alatt, irányítása mellett működik, mivel ez egyes megközelítések szerint az egyesületi autonómiával nem egyeztethető össze (sajátos módon akkor sem, ha az „alávetés” minden tekintetben önkéntes). Nyilván egyszerűbb, ha az alapítók egyidejűleg gondoskodnak arról, hogy'szerveztük mindkét jogrendszerben létrejöjjön, mint ha utólag próbálkoznak az egyesület egyházi „elismertetésével”, hiszen minden módosítás szükségszerűen zavarokkal jár.
