Kánonjog 7. (2005)
KÖZLEMÉNYEK - Schanda Balázs: A krisztushívők magántársulásai a világi jogban
86 KÖZLEMÉNYEK VI. A NÉVVALÓDISÁG KÉRDÉSE Külön kérdést jelent az, hogy civil szervezetek szerepeltethetik-e nevükben a „katolikus” jelzőt. Az egyházjog az egyházi hatóság kifejezett hozzájárulásához köti a „katolikus” név használatát (300. k.), azonban a gyakorlat számára kérdés volt, hogy a világi jogi személyek (különösen egyesületek és alapítványok) milyen feltételekkel nevezhetik magukat katolikusnak. A mára megszilárdult magyar bírósági gyakorlat érvényesíti a névvalódiság elvét, azaz semmilyen szervezet elnevezése nem keltheti alaptalanul azt a látszatot, hogy működése valamely más szervezet (pl.: egyház) tevékenységéhez kapcsolódik. Ezek szerint egy magát „katolikusának nevező egyesület megalakulásához egyházi hozzájáruló nyilatkozat szükséges.6 Ugyanakkor a „keresztény” jelző nem tekinthető ilyenformán védettnek, ahogy ahhoz sem kell egyházi hozzájárulás, hogy egy világi jogi személy egy szent nevét vegye fel. Az egyházi hatóság jó okkal óvatos a névhasználathoz való hozzájárulás kérdésében, hiszen, ha a szervezet nem is az egyház nevében jár el, a nyilvánosság előtt mégis ilyen látszatot kelt. A jelenlegi gyakorlat szerint egyesület a „katolikus” jelző használatához csak akkor kaphat egyházi hozzájárulást, ha egyidejűleg társulásként is létrejön, mivel csak ezen a szálon érvényesülhet az egyházi hatóság felügyelete. Kérdés, hogy a névviselési jog megvonása milyen módon érvényesíthető. ÖSSZEGZÉS A fenti áttekintésből látható, hogy egyazon valóság a kánonjogban és a világi jogban más-más jogi formát igényelhet. A két jogrendszer különbözősége nem feltétlenül vezet zűrzavarhoz. Az egyedi körülmények gondos és előrelátó mérlegelése alapján választható ki az a jogi forma, mely a világi jog szempontjából megfelelő, és egyidejűleg az egyház rendjéhez is harmonikusan illeszkedik. A forma kiválasztásánál fontos szempont, hogy az alapítók reálisan mérjék fel szükségleteiket és lehetőségeiket: egy szervezetet létrehozásakor ismerni kell a szabályos működtetésre vonatkozó állami és egyházi szabályokat, melyek betartása folyamatos odafigyelést igényel. A kiindulópont nem lehet más, mint a személyekből álló közösség valósága, hiszen szervezetek létrehozása nem öncél. 1989. évi II. tv. 7. § (1); BH 1993. 258.
