Kánonjog 7. (2005)
KÖZLEMÉNYEK - Ferenczy Rita - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Ius Commune mint az Európa-jog alapja
78 Közlemények és kánonjogi (utrumque ius)18 képzéssel azt az egységes szemléletet,19 amelynek hatása a városi és nemzeti jogok jellemzőinek kialakulásában érhető tetten. Ezzel együtt létrejön a latin kereszténység vallási egysége mellé a közös jogi, jogalkotási és eljárásjogi alap is. Már Nagy Szent Gergely pápa, aki korábban a római szenátus elnöki tisztjét is betöltötte, az általa jól ismert római jogi technikát alkalmazta az Egyház autonómiájának megvédésére. Ezek a források fontos szerepet kapnak öt évszázaddal később a gregoriánus reform elméleti megalapozásában, az Egyház függetlenségének biztosításában.20 Tegyük hozzá, hogy az érett középkor jogelméletének egészen a XVII-XVIII. századig érvényesülő lényeges sajátosságai közé tartozott a teológiai és erkölcsi elveknek a felhasználása a jogtudományi alapelvek alátámasztására, sőt valójában nagyon vékony határvonalat lehetett húzni a teológiai, az erkölcsi és a jogi munkák tematikája közé. Az is látható, hogy a kereskedelem fellendülésével, különösen az itáliai városállamok területén, újra központi fontosságúak lesznek a római jog fejlett áruforgalmának elvei. így beszélhetünk a ius mercatoria egyre nagyobb jelentőségéről is. Kenneth Pennington a Magna Charta rendelkezéseit vizsgálva külön kitér arra a jelenségre, hogy az angol jog e kitüntetett forrásának eljárásjogában felfedezhető a jusztiniánuszi törvényművek hatása, de egyúttal a kánonjogé is.21 Michael Stolleis véleménye szerint hasonló befolyás figyelhető meg a XII-XIII. századi francia királyi jogalkotás területén is.22 Sőt az érett középkorban IX. Gergely (1227-1241),23 IV. Ince lx KURTSCHEID, B., De utriusque iuris studio saec. XIII, in Acta Congressus luridici international VII saeculo a Decretalibus Gregorii IX et XIV a Codice lustiniano promulgatis (Romae 12-17 novembris 1934), II. Roma 1935. 309-324. 19 SZUROMI SZ..A., Megjegyzések a középkori egyetemek létrejöttéhez és az egyetemi oktatás megszületéséhez, in ROKAY Z. (ed.), Egység a különbözőségben. A 60 éves Bolberitz Pál köszöntése, Budapest 2002. 207-216, különösen 214-215. 20 SZUROMI SZ.A., Megjegyzések a Collectio Canonum Anselmi Lucensis III. könyvének néhány római jogi részletet tartalmazó 90. kánonja kapcsán, in Kánonjog 4 (2002) 79-83; vö. LANDAU P., Das Register Gregors I. im Decretum Gratiani, in SCHIEFFER, R. (ed ), Mittelalterliche Texte. Überlieferung - Befunde - Deutungen (Monumenta Germaniae Historica. Schriften 42), Hannover 1996. 125-140. 21 PENNINGTON, K., The ’ius commune Suretyship and Magna Carta, in Rivista internazionale di diritto comune 11 (2000) 255-274. 22 STOLLEIS, M., The Influence of the 'ius Commune ’ in Germany in Early Modern Period on the Rise of the Modern State, in Rivista internazionale di diritto comune 11 (2000) 275-185, különösen 279; vö. BEZEMER, K., 'Ne res exeat de genere ’ or How a French Custom irai introduced into the ’ius commune’, in Rivista internazionale di diritto comune 11 (2000) 67-115, különösen 70-76 23 Vö. pl. X. 1. 6. 57: (...) Denique statutum generalis concilii, quod electionem decernit invalidam, quum contra eiusdem concilii formam in electione peccatur, non debet ad contemptum et ad alia, quae non sunt de forma, referri. Unde quod ibi dicitur, quod aliter electio celebrata non valeat, ea respicit tantum, quae attentantur contra formam concilii memorati, non autem alia, quae ponuntur ibidem, sicut est istud, quod praesentibus omnibus, qui debent, volunt et possunt commode interesse, haberi debeat in electione processus, ne cetera, quae super hoc alibi statuta noscuntur, uno verbo videbantur everti. Neque enim credendum est, Romanum Pontificem, qui iura tuetur, quod alias excogitatum est multis vigiliis et inventum, uno verbo subvertere voluisse. Nos ergo, quae hinc inde fuere proposita, plenius intellectis, quum ex Lateranensi concilio in ordinationibus ecclesiarum maior et sanior pars capituli exigatur, et statutum generalis concilii contineat inter cetera, Ut is eligatur, in quem omnes, vel maior et sanior pars consentit, electionem
