Kánonjog 7. (2005)
KÖZLEMÉNYEK - Ferenczy Rita - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Ius Commune mint az Európa-jog alapja
Közlemények 79 ( 1243-1254)24 és Vili. Bonifác pápa ( 1294-1303) a római jog érveit használja fel a pápai „plenitudo potestas”, azaz teljhatalom, alátámasztására, melyre kiemelkedő példa az 1302. november 18-án kiadott ’Unam sanctam’ bulla.25 A ius commune kisegítőjogként való működését talán legjobban az egyes városi bíróságok működése példázza. A bíróságokon tevékenykedő bíró nagyon sokszor rászorult a jogalkalmazás során a városi jogkönyvben szereplő elvek kiegészítésére. Ha tehát a saját jogban (iura propria - városi jogkönyv) nem szerepelt szokás, vagy megoldási lehetőség a konkrét jogesetre, vagy az adott esetben a jogelv alkalmazása nehézségbe ütközött, akkor a ius communéban szereplő norma került alkalmazásra. A jogeset megoldásának törvényi alapját ekkor tehát a ius commune kisegítő joga jelentette, amely az alkalmazással meghonosodott a városi szokásban. Kiemelkedő példákat találunk erre a szicíliai városállamok esetében.26 A ius commune sajátosságairól, különös tekintettel a római jog továbbélésére a fentiek tükrében meg kell állapítanunk, hogy azt nem lehet tisztán a császárkori római joggal azonosítani. Látható, hogy a római jog középkori érvényesülésében alapvető jelentősége van a különféle népekhez kötődő egyedi jogalkotásnak és az újfajta egyetemi képzési rendszernek. A római jogi hagyomány nem szüntette meg teljesen az egyes területek jogi gondolkodásának sajátosságait, pusztán lehetőséget teremtett egy egységes jogi szemlélet kialakítására, az alapelvek közös értelmezési horizonton való alkalmazására. Példaként említhető a germán jog jellegzetességeinek fennmaradása (vö. Manlio Bellomo). dicti R. non personae, sed potius electionis vitio, quum maior et sanior pars non consenserit in eundem, de fratrum nostrorum consilio duximus sententialiter irritandam. FRIEDBERG II. 95-96. 24 Vö. pl. VI° 1. 15. 1: Officii nostri debitum remediis invigilat subditorum, quia, dum eorum excutimus onera, dum scandala removemus, nos in eorum quiete quiescimus et fovemur in pace. Proinde praesenti decreto statuimus, ut ecclesiae Romanae legati, quantumcunque plenam legationem obtineant, sive a nobis missi fuerint sive suarum praetextu ecclesiarum legationis sibi vendicent dignitatem, ex ipsius legationis munere conferendi beneficia nullam habeant potestatem, nisi hoc alicui specialiter duxerimus indulgendum. Quod in fratribus nostris legatione fungentibus nolumus observari, quia sicut honoris praerogativa laetantur, sic eos auctoritate fungi volumus ampliori. Friedberg II. 983-984. 25 Vö. (...) Nam quum dicat Apostolus: „Non est potestas nisi a Deo; quae autem sunt, a Deo ordinata sunt,” non autem ordinata essent, nisi gladius esset sub gladio, et tanquam inferior reduceretur per alium in suprema. Nam secundum B. Dionysium lex divinitatis est infima per media in suprema reduci. Non ergo secundum ordinem universi omnia aeque ac immediate, sed infima per media et inferiora per superiora ad ordinem reducuntur. Spiritualem autem et dignitate et nobilitate terrenam quamlibet praecellere potestatem, oportet tanto clarius nos fateri, quanto spiritualia temporalia antecellunt. Quod etiam ex decimarum datione, et benedictione, et sanctificatione, ex ipsius potestatis acceptione, ex ipsarum rerum gubernatione claris oculis intuemur. Nam, veritate testante, spiritualis potestas terreneam potestatem instituere habet, et iudicare, si bona non fuerit. (...) FRIEDBERG II. 1245-1246. 26 BELLOMO, M., Giuristi di Sicilia Ira corona e feudi. Suile tracce di altività forensi, amministrative e didattiche nei secoli XIV-XVl, in Rivista internazionale di diritto comune 12 (2001) 9-100, különösen 9-13; vö. pl. Lawrence, Kenneth Spencer Research Library, Univ. Of Kansas, MS. E 259, fol. 5ra-b: (a) volentes: Licet de hoc exordiatur tum quia loquitur de pheudo simplici, quia comitatus habetur tamquam datus iure franchorum etiam secundum usum pheudorum et ideo proveniet ad descendentes ex pacto vel providentia, quo casu cessat capitulum, adde quod in hoc regno omnia pheuda etiam simpliciter videntur data cum hac conditione ut
