Kánonjog 7. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Ferenczy Rita - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Ius Commune mint az Európa-jog alapja

Közlemények

77

tűnt a használatból mintegy ötszáz évre. Az Institutiones, a Codex és a Novellae egyes részei azonban az egyházi használatban továbbra is megmaradtak, példa erre a Lex Romana canonice compta a IX. századból.11

A népvándorlás zavaros időszaka után a XI. században egyre inkább ismertté válnak ismét a római jogot feldolgozó gyűjtemények, amire példa az Epitome Iuliani is,11 12 13 de ennek az időszaknak a végére datálható a Digesta újbóli felfedezése, illetve annak Irnerius általi kommentálása a bolognai egyetemen. Ennek eredményea Bolognában, a XII-XIII. századra létrejövő glosszátor-iskola.1J Valójában ettől kezdve beszélhetünk az úgynevezett ius commune időszakáról.14 A „ius commune” közelebbi meghatározása azonban már nehézségekbe ütközik. 2000. június 9-én Chicagóban az Amerikai Történeti Társaság (The American Historical Association) 114. ülésén J.A. Brundage, K. Pennington, M. Stolleis és M. Bellomo professzorok forrásértékű kerekasztal beszélgetést folytattak erről a kérdésről. James Brundage szerint egyesek pusztán a római magánjogi szisztéma leírására használják, szembeállítva a helyi (városi, tartományi) szintű jogalkotással. Legtágabban pedig talán a Gaiusnál megtalálható (Dig. 1. 1.9)15 minden emberre kiterjedő jogi normák összességét érthetjük alatta.16 De a kánonjogtörténet talán legkiemelkedőbb alakjának, Gratianusnak a Decretum-ában még a természetjog összefüggésében is szerepel.17 Mindenesetre tény, hogy a XII-XIII. században megerősödő és virágzó egyetemi oktatás megteremti, elsősorban a római11 Kiadása: MÓR, C.G., Lex Romana canonice compta, Pavia 1927; vö. STICKLER, A., Historia iuris canonici latini. Historia Fontium, Roma 1950. 433.

12 STICKLER, Historia iuris canonici, 432.

13 Kuttner, S., The revival of jurisprudence, in BENSON, R.L.-CONSTABLE, G.-Lanham, C.D. (ed.), Renaissance and renewal in the twelfth century (Medieval Academy reprints for teaching 26), Toronto 1991. 299-323, különösen 303-304. BELLOMO, M., Società e istituzioni dal medioevo agli inizi dell'età moderna (I libri di Erice 2), Roma 1994 7 329-347.

14 BELLOMO, m., I giuristi, la giustizia e il sistema del diritto comune, in BELLOMO, M., Scienza del diritto e societ medievale (Medioevo edito e inedito II), Roma 1997. 111-122. Ua., lus Commune, in BELLOMO, Scienza, 93-107.

15 Gaius libro primo institutiomum Omnes populi, qui legibus et moribus reguntur, partim suo proprio, partim communi omnium hominum iure utuntur nam quod quisque populus ipse sibi ius constituit, id ipsius proprium civitatis est vocaturque ius civile, quasi ius proprium ipsius civitatis: quod vero naturalis ratio inter omnes homines constituit, id apud omnes peraeque custoditur vocaturque ius gentium, quasi quo iure omnes gentes utuntur. KRÜGER, P. - MOMMSEN, T. (ed.), Corpus iuris civilis, I. Berolini 1905. 1.

16 BRUNDAGE, J.A., Universities and the 'ius commune ’ in Medieval Europe, in Rivista internazionale di diritto comune 11 (2000) 237-253, különösen 237.

17 D. 1 c. 7. Ius naturale est commune omnium nationum, eo quod ubique instinctu naturae, non constitutione aliqua habeatur, ut uiri et feminae coniunctio, liberorum successio et educatio, communis omnium possessio et omnium una libertas, acquisitio eorum, quae celo, terra marique capiuntur; item depositae rei uel commendatae pecuniae restitutio, uiolentiae per uim repulsio. §. 1. Nam hoc, aut si quid huic simile est, numquam iniustum, sed naturale equumque habetur. Friedberg I. 2; vö. C. 33 q. 5 c. 15. Cum caput mulieris uir sit, caput autem uiri Christus, quecumque uxor non subicitur uiro, hoc est capiti suo, eiusdem criminis rea est, cuius et uir, si non subiciatur capiti suo. Verbum autem Domini blasphematur, uel cum contempnitur Dei prima sentencia, et pro nichilo ducitur, uel cum Christi infamatur euangelium, dum contra legem fidemque naturae ea, que Christiana est, et ex lege Dei subiecta, uiro inperare desiderat, cum gentiles etiam feminae uiris suis seruiant communi lege naturale. FRIEDBERG 1. 1255.