Kánonjog 7. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: Néhány megjegyzés a VI. parancs elleni bűnök kánonjogi vonatkozásairól

KÁNONJOG 7 (2005) 65-73.

KÖZLEMÉNYEK

ARTNER Péter

NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A VI. PARANCS ELLENI BŰNÖK KÁNONJOGI VONATKOZÁSAIRÓL

Bár a világ egyre nagyobb teret enged a szexualitásnak, az egyház nem teheti meg, hogy ne nevezze bűnnek azt, ami az Isten törvényei alapján az. Hogy milyen esetben és mi számít ténylegesen bűnnek, annak az eldöntésére az erkölcstan hivatott, a kánonjog feladata az, hogy ha egy ilyen bűn súlyosan megzavarja a közösség életét, azt megfelelően szankcionálja. Sajnos az utóbbi időben, főleg az Egyesült Államokban több olyan cselekedetről hallottunk, amikor papok kiskorúakat szexuálisan zaklattak. Ezzel párhuzamosan máshol is vannak olyan esetek, amikor bár a világi hatóságok által büntetőjogilag nem értékelhető módon, de klerikusok vagy szerzetesek követnek el visszaélést a Tízparancsolat hatodik parancsa ellen.

Az Egházi Törvénykönyvben öt olyan kánon van, amelyekben a hatodik parancs elleni bűnnel kapcsolatos szankciókat találunk:

977. kánon: (1378. k. 1. §) a hatodik parancs elleni bűnben a bűntárs feloldozása;

1387. kánon: a gyónónak a hatodik parancs elleni bűnre való csábítása;

1390. kánon: az 1387. kánonban leírtak egyházi hatóságnál tett hamis feljelentése;

1394. kánon: klerikusok vagy szerzetesek házassági kísérlete

1395. kánon: egyéb bűncselekmények a hatodik parancs ellen.

A hatodik parancs elleni bűnöket, mint különleges kötelezettségek elleni bűn- cselekményeket, az 1394. és 1395. kánon sorolja fel, jelen tanulmányunkban ezekkel foglalkozunk.

Alapvetően le kell szögezni, hogy nem minden elkövetett bűnt lehet az egyházon belül külső fórumon szankcionálni. Bár minden bűn, legyen az a legtitkosabb módon elkövetett is, nemcsak az Istent, hanem az egész egyházi közösséget is sérti, bíróságon csak a nyilvános bűntetteket lehet tárgyalni. Ennek oka, hogy bármely emberi, belsőleg rossz cselekedet, amíg nem érinti a társadalmi (külső egyházi) rendet, nem tartozik a büntető hatalom hatáskörébe, vagyis nem minden bűn büntetendő cselekmény, de minden büntetendő cselekmény bűn.1 így mondhatjuk, hogy egy tisztán isteni törvény megsértése nem feltétlenül büntetendő cselekmény, de az 1399. kánon alapján egy megsértett erkölcsi törvényt is lehet szankcionálni. A 18. kánon tükrében szorosan kell értelmezni azt, hogy mi számít bűncse1 STENSON, A., Penalties in the New Code: the Role of the Confessor, in Jurist 43 (1983) 413. POSPISHIL, V.J., Eastern Catholic Church Lcrw, 635.