Kánonjog 7. (2005)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Patrisztikus szövegek a Collectio Canonum Anselmi Lucensis 'A' recenziójában
Patrisztikus szövegek a Collectio CanonumAnselm Lucensis ‘A’ recenziójában 61 Anzelm nem pusztán lemásolta a különböző forrásokból származó patrisztikus kánonokat. Nagyon sok esetben átszerkesztette azokat saját személyes ekkleziológiai és kánonjogi koncepciójának megfelelően, amelynek alapját a gregoriánus értelmezési horizont képezte. Ezáltal néhány kánon, különösen Szent Jeromos (vö. Ans. 7. 62; Ans. 7. 113; Ans. 11.91; etc.) és Szent Ágoston művei (vö. Ans. 9. 40; Ans. 9. 44) lényeges átalakítást szenvedett a Collectio Anselmi Lucensis-ben.34 Egyfelől ez megerősíti az általános véleményünket arról, hogy Luccai Anzelm leginkább közvetlenül vette át az egyes szövegeket a patrisztikus művekből és nem florilégiumokat használt. Másfelől ezek a hangsúlyeltolódások nagyban megkönnyítik azon kánonok közvetlen eredetének a meghatározását, amelyek különböző forrásokból, például Anzelm művéből, kerültek a Decretum Gratiani-ba. A kánonok tartalma, hosszúsága, továbbá a hiányzó szavak és mondatok egyértelműen jelzik az anzelmi szövegforma használatát. Természetesen vannak olyan esetek, amikor Anzelm nem közvetlenül az eredeti forrásból, hanem más gyűjteményen, vagy szerzőn keresztül vette át a patrisztikus szerzőnek tulajdonított részletet. A legjobb példa erre a Decretum Burchardi Wormatiensis használata. Amikor Anzelm kánonokat vesz át Burchardtól saját művének XI. könyvéhez, néha a hibás szerző megjelölést is lemásolja a szöveggel együtt. A szövegek eredetmeghatározása így eléggé nehéznek mondható, különösen, ha azt az utat is fel akarjuk vázolni amelyen eljutott az idézett szakasz a Decretum Gratiani-ban szereplő formáig. Az a szisztematikus szövegkritikai vizsgálat viszont, amelyet elvégeztünk Luccai Anzelm gyűjteményének teljes ‘A’ recenzióján, kellően biztos megállapításokra vezetett azoknak a kánon csoportoknak a meghatározása terén, amelyek egy - egy témához kötődően együttesen lettek átvétve és beillesztve Anzelm gyűjteményéből a Decretum Gratiani-ba. III. Következtetések A Collectio Canonum Anselmi Lucensis patrisztikus kánonállományának vizsgálata nyomán kirajzolódik előttünk azoknak a helyeknek a topográfiája, melyek a Decretum Gratiani-n belül Anzelm művének befolyásáról tanúskodnak. A C. 23 q. 4;35 C. 23 q. 5;36 C. 24 q. I;37 és a C. 24 q. 338 olyan jelentős helyek Gratianus 34 Vö. pl. Ans. 11. 91 (Hieronymus, Comm. Ep. ad Titum 2. 9): Fur autem non solum in maioribus, sed etiam in minoribus * iudicatur. ********** Quomodo in fornicatione et adulterio, non idcirco diversa sit fornicatio aut adulterium, si pulchra vel dives,] deformis *** aut pauper, [meretrix vel adultera sit: sec] qualiscunque illa fuerit, una est fornicatio, vel adulterium. Ita et in furto, * quantumcunque servus * abstulerit, furti crimen incurrit. PL 26. 620-621.; Ans 7. 160 (Augustinus, Enchiridion): Tempus [autem] quod inter hominis mortem et ultimam resurrectionem interpositum est, animas abditis receptaculis continet, sicut unaquaeque digna est uel requie uel aerumna pro eo quod sortita est in carne dum uiueret. Neque negandum est defunctorum animas pietate suorum uiuentium releuari, cum pro illis sacrificium mediatoris offertur uel eleemosynae in ecclesia fiunt. Sed eis haec prosunt qui cum uiuerent haec ut sibi postea possent prodesse meruerunt. Est enim quidam uiuendi modus, nec tam bonus ut non requirat [ista] post mortem, nec tam malus ut ei non prosint ista post mortem; est uero talis in bono ut ista non requirat, et est rursus talis in malo ut nec his ualeat cum [ex] hac uita transierit adiuuari. Quo circa hic omne meritum comparatur quo possit post [hanc] uitam releuari quispiam uel grauari. [Nemo autem se speret quod hic neglexerit, cum obierit apud dominum promereri. (...) Et quare non omnibus prosunt, nisi propter differentiam uitae quam quisque gessit in corpore?) Cum [ergo] sacrificia,
