Kánonjog 7. (2005)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Patrisztikus szövegek a Collectio Canonum Anselmi Lucensis 'A' recenziójában
62 SzuROMi Szabolcs Anzelm művében, ahol több kánont is egymás mellett találhatunk, melyek együtt kerültek át az anzelmi gyűjtemény patrisztikus anyagából. Ezek a kánonok megőrizték azt a tartalmat és szövegformát a Decretum Gratiani-ban is, mellyel Anzelm kollekciójában rendelkeztek. Az ’A’ recenzió 156 [158] patrisztikus kánonja mutatja a gregoriánus reform letisztult teológiai horizontra való igényét. Az úgynevezett V5-ös kódex (BAV Vat. lat. 1361),39 amely a legjobban őrizte meg Luccai Anzelm gyűjteményének eredeti kánonállományát, 112 [114] patrisztikus kánont idéz. Ez a szám méginkább megerősíti álláspontunkat, hogy az anzelmi gyűjtemény szövegfejlődésének színhelye és oka a katedrális iskolai oktatásban keresendő. Ha összehasonlítjuk az ’A’ recenziót a V5-ös verzióval a legszembetűnőbb eltérést a IX. könyvben fogjuk találni {De sacramentis)-, huszonkettővel több egyházatyákra visszamenő kánont tartalmaz az ’A’ recenzió, mint a V5-ös verzió. Talán érdemes itt ismét a Decretum Gratiani szövegével kapcsolatos összehasonlításra utalnunk. Általánosságban megállapítható, hogy ez utóbbi gyűjtemény nem vesz át patrisztikus kánonokat az anzelmi gyűjtemény VIII. könyvéből {De lapsis). Mindössze két olyan kánont találunk, melyek eredetének meghatározása nem túl meggyőző (D. 50 c. 35;40 D. 8 c. 941). A Decretum Gratiani Fd (Firenze, Biblioteca Nazionale Centrale «Conventi Soppressi» A. I. 402)42 és az Sg (Sankt Gallen, Stiftsbibliothek MS 673) verziója nem tartalmazza ezt a két kánont, melyek közül az előbbi az anzelmi mű ’A’ változatának VIII., utóbbi pedig a IX. könyvében szerepel.43 Sőt, Anzelm gyűjteménye IX. könyve alap kánonállománya, szintén nem található meg Gratianus művének említett két szövegtanújában sem. Az közismert, hogy az Sg verzió anyaga kevesebb mint az Fd verzióban megtalálható kánonok száma,44 és ugyanez igaz az azon belül elhelyezkedő altaris siue quarumcumque eleemosynarum, pro baptizatis defunctis omnibus offerentur, pro ualde bonis gratiarum actiones sunt, pro non ualde bonis propitiationes sunt, pro ualde malis etiam si nulla sunt adiumenta mortuorum qualescumque uiuorum consolationes sunt Quibus autem prosunt aut ad hoc prosunt, ut sit plena remissio, aut certe ut tolerabilior fiat ipsa damnatio. Corpus Christianorum. Series Latina, 46. 108-109. 35 C. 23 q. 4 cc. 3-4, 12, 18, 24-25, 38-39, 42-44. 36 C. 23 q. 5 cc. 1-3, 8. 37 C. 24 q. I cc. 6-7, 18, 20, 23, 25-26, 31. 311 C. 24 q. 3 cc. 26-28, 31. 39 SZUROMI, Sz.A., Some observations concernig whether or not BAV Vat. lat. 1361 is a text from the Collection of Anselm of Lucca, in Ius Ecclesiae 13 (2001) 693-715 40 Deo eo tamen, quod statuendum esset circa causam lapsorum, distuli, ut cum quies et tranquilitas data esset, et episcopos in unum conuenire indulgentia diuina permitteret, tunc communicato et librato de omnium collatione consilio statuerem quid fieri oporteret. Si quis uero ante consilium nostrum et ante sentenciam de omnium consilio statutam temere lapsis communicare uoluisset, ipse a communione abstineret. Friedberg 1 193. 41 Si solus Christus audiendus est, non debemus attendere, quid aliquis ante nos faciendum putauerit, sed quid, qui ante omnes est, Christus prior fecerit. Neque enim hominis consuetudinem sequi oportet, sed Dei ueritatem, cum per Ysaiam prophetam loquatur Deus et dicat: „Sine causa colunt me, mandata et doctrinas hominum docentes.” FRIEDBERG I. 15-16. 42 Prof. Carlos Larrainzar szíves közlése. 43 Ans. 8. 25; Ans. 9. 5. 44 Vö. LARRAINZAR, C., El borrador de la «Concordia» de Graciano: Sankt Gallen, Stiftsbibliothek MS 673, in Ius Ecclesiae 11(1999) 593-666.
