Kánonjog 7. (2005)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Patrisztikus szövegek a Collectio Canonum Anselmi Lucensis 'A' recenziójában
Patrisztikus szövegek a Collectio Canonum Anselm Lucensis -a recenziójában 59 hogy a Decretum Gratiani edF változatának bűnbánattal foglalkozó része (C. 30) a Szent Ágostontól származó szövegek tekintetében néha eltérést mutat, összevetve Anzelm gyűjteményének 11. könyvével. Az mindenesetre tény, hogy Ágoston volt az a szerző, akinek magyarázatai jól meg tudták világítani az egyházfegyelem teológiai jellegű vonásait azok számára, akik a XI-XII. századi kánonjogi műveket összeállították. Talán ennek köszönhető, hogy a kompilátorok az eredeti kontextusból és az eredeti forrásokból próbálták ezeket a kánonokat idézni, különösen, ha művük egyetemi használatra készült. Azt is tudjuk, hogy a XI. század végén az eredetiség újra fontos szerepet kap a kánonjogi gondolkodásban. 2. Más patrisztikus szerzőktől származó kánonok Ha Ambrus műveinek szövegrészleteire tekintünk, láthatjuk, hogy azok a pápa tekintélyével, a szentségekkel, a házassággal, a bűnbánattal, továbbá a kiközösítéssel foglalkozó kánonok között foglalnak helyet.26 Szent Ambrus, Szent Ágostonnal és Szent Jeromossal együtt azon három fontos egyházatya közé tartozott, akiknek az írásai különösen is nagy szerepet kaptak Luccai Anzelm kánongyűjteményének későbbi kiegészítéseinél. Ezek a kiegészítő kánonok először tematikusán az egyes könyvek többi kánonja közé kerültek beillesztésre, lehetőleg a már idézett patrisztikus kánonok mellé, de találunk ilyen későbbi kiegészítéseket az egyes könyvek végén is. Ahogy a patrisztikus anyag növekedett a gyűjteményen belül, úgy tisztultak le egyre jobban a teológiai hangsúlyok is. Szent Jeromos kánonjai27 alkotják a második legnagyobb számú patrisztikus kánoncsoportot, ha eltekintünk Nagy Szent Gergely és Nagy Szent Leó írásaitól. Szent Jeromos művei alapvetőek a papi ordo egyes fokozatai tartalmának, és a hozzájuk kötődő kötelességek és jogok pontos meghatározásához. Ez leginkább a püspöki fokozattal kapcsolatosan nagyon jelentős.28 Jeromos gondolkodása abban is segít, hogy az olvasó tiszta képet kapjon a méltó papi élet mibenlétéről. Ezek a kánonok a legjobb példái annak a gregoriánus teológiai koncepciónak, amelyet többek között Anzelm gyűjteménye is képvisel. A Szent Cipriánhoz kötődő kánonok központi szerepet töltenek be a Collectio Anselmi Lucensis ekkleziológiai felfogásában.29 Ciprián kánonjait megtaláljuk a püspökök feladatkörének szentelt VI. könyvben, továbbá a VIII. könyvben, amely kitér az ókeresztény egyháztörténelemből jól ismert ‘bukottak’ (lapsi) kérdésére. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi probléma tárgyalására Ciprián művei jelentik a kiindulópontot, hiszen számos levélben fejtette ki álláspontját a ‘bukott’ keresztényekről a karthágói keresztényüldözés befejeződése után. A VI. könyv 57. kánon26 Műveiről: BERARDINO - QUASTEN, La edad de oro de la /iteratura patrística latina, 166-211. CONTRERAS, E.-Pena, R, Introduccion al estudio de los Padres Latinos de Nicea a Calcedonia siglos IV y V, Azul 1994. 210-228, különösen 224-228. 27 Vö. BERARDINO — QUASTEN, La edad de oro de la literatura patrística latma, 249-289. KELLY, J.N.D., Jerome. His Life, Writings, and Controversies, Peabody Mass. 1998. 210-226. 211 Vö. LÉCUYER, J., Le problème des consécrations épiscopales dans l'Église d'Alexandrie, in Bulletin de littérature ecclésiastique 65 (1964) 242-257. 29 SZUROMI, Die palristische Wurzel, 262-263.
