Kánonjog 7. (2005)
TANULMÁNYOK - Picardi Nicola: Vatikánváros Államának bírósági rendszere
32 Nicola Picardi Piusz, Ercole Consalvi bíboros közreműködését hasznosítva, egyszerűsítette és ésszerűsítette az igazságszolgáltatás rendjét. Lényegében XVI. Gergely polgári és büntető rendtartásai erősítették meg a Pápai Állam végefelé a bíróságok szervezeti felépítését a laikus fórum elé tartozó ügyek tekintetében, amely szervezet az egyesbírókon kívül (akikhez — főszabályként - polgári ügyekben a kisebb jelentőségű ügyek és — büntetőügyekben - az ún. kisebb súlyú bűncselekmények tartoztak) a polgári és a büntető, társasbíróságként eljáró törvényszékekből állott. Rómában tevékenykedett a Kamarabíróság törvényszéke és a Kormány törvényszéke. Az előbbi polgári ügyekben járt el elsőfokon, így a 200 scudo értéket meghaladó ügyekben és a meg nem határozott értékű ügyekben (a Gergely-féle Polgári Rendtartás 317. §-a), továbbá másodfokon - a kisebb rangú bírák által elsőfokon elbírált ügyekben (318. §). Azt is előirányozták, hogy ezen Törvényszék harmad-, egyszersmind végső fokon ítélkezzék, ha az ügyben két ellentétes ítéletet hoztak (319. §). Róma Kormányzatának Törvényszéke a legfőbb rendvédelmi hatóság is volt, de mindenek fölött az első- és a másodfokú büntető-joghatóságot gyakorolta, olykor más törvényszékekkel halmozottan (a Gergely-féle Büntető Rendtartás 34. §-a). A polgári jogszolgáltatás a további fokokat illetően, a laikus fórum tekintetében is, az Apostoli Szék Nagy Törvényszékeinek, a Szent Rota-nak és a Signatura-nak volt fenntartva, amelyek ilymódon egyesítették az egyházi és a világi állam felső- bíróságainak szerepét. A Szent Rota Törvényszéke különösképpen másodfokú polgári hatáskört is gyakorolt (a hiv. Gergely-féle Polgári Rendtartás 322. §-a), nemkülönben harmad-, egyszersmind végső fokon az ellentétes ítéletekkel végződő ügyekben (323. §). A Szent Rota első-, egyszersmind végső fok is volt, feltéve, hogy mindkét fél megegyezett abban, illetve sajátos pápai megbízás, továbbá Róma és a megyék bírái és törvényszékeik által történt „korábbi állapot helyreállítása” esetében (hiv. Polgári Rendtartás 324. §-a). A Signatura Legfelsőbb Törvényszéke, egyebek között, a különféle pápai bírák közötti hatásköri összeütközések feloldására volt hivatva (hiv. Polgári Rendtartás 338. § 2. szám), továbbá arra, hogy megsemmisítse (korlátozza) eljárási szabály- sértés miatt az ítéleteket (338. § 1. szám) (ún. nullitates ex tribus), visszautalván az alsófokú bíróhoz új, érdemi határozat végett az ügyet, végül, hogy a rendkívüli felülvizsgálati, illetőleg „az eredeti állapot helyreállítása” iránti kérelmeket elbírálja (338. § 5. szám és 273. §). A Signatura Legfelsőbb Törvényszéke, ezen felül-töb- bek között - az ügyek hatáskörbe vonása (338. cikkely 3. szám) és a bírák kizárása (338. cikkely 4. szám) körében rendelkezett hatáskörrel. Jogorvoslati szinten viszont a büntető joghatóság Bologna és Macerata felebbviteli bíróságainak és Rómában a Szent Tanácskozó Testület Legfelsőbb Törvényszékének volt fenntartva, mely utóbbi mind fellebbezési bíróságként, mind felülvizsgálati bíróságként is eljárhatott.
