Kánonjog 7. (2005)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A kánoni forma a latin és a keleti kódexben
24 Kuminetz Géza ménye közérdekű jellege javára." E jogintézmény bevezetésével az egyházi törvényhozó az alábbi értékeket igyekezett hatékony védelemben részesíteni: a katolikus hit védelme, a felek szabadsága, a házasság és a család épsége és egészsége, a személyek szabad állapotának jogbiztonsága. A II. Vatikáni Zsinat alatt és után jóllehet többen megkérdőjelezték a kánoni forma jelentőségét, a törvényhozó mégis alapvetően változatlanul meghagyta a vonatkozó kánonokat. Mit tehet az egyházi hatóság, jelen esetben a legfőbb egyházi hatóság a kánoni formával kapcsolatban? Vagyis meddig terjed az egyház hatalma? 1) Megváltoztathatja a forma lényegi elemeit, pl. előírva a latinoknak is a papi áldást, vagy megszüntetve azt a keletiek számára, 2) szűkíteni vagy tágítani a megbízás lehetőségeit, változtatni a felmentés feltételein, 3) megváltoztatni a kánoni formára kötelezettek körét, 4) törölni a formára való kötelezettséget, mint érvényességi feltételt, 5) visszatérni a doktrinális elvhez, kiterjesztve minden megkereszteltre a kánoni formát, mivel a katolikus egyház minden megkeresztelt vonatkozásában saját, kizárólagos és független jogon hoz törvényt és ítélkezik a házasságuk lényegét és lényegéből szükségképp következőket illetően. Ez a lehetőség tehát doktrinális elven alapul, mindazonáltal mintha ellentétben állna az ökumenikus törekvésekkel és a vallásszabadság jogával. Ez az ellentét azonban csak látszólagos, mivel doktrinális elvről van szó. Egyrészt, a katolikus egyházban a maga lényegében fennáll Krisztus egyháza és egyetlen más egyházban sem áll fenn olyan teljességgel az egyház, mint ahogy fennáll a katolikus egyházban. Ez valamiképp azt is jelenti, hogy a többi egyház és egyházi közösség leszakadt és elszakadt a korábban egységes egyháztól. Fogalmazhatjuk úgy is, hogy ez az egyház az anyaegyház, mely hazavárja fiait. Másrészt a katolikus egyház számára is érvényben van a vallásszabadságjoga, vagyis a katolikus egyház is szabadon hirdeti tanítását, az Igazságot a társadalomban, minden népnek. Ez a magatartás nem sérti és nem sértheti sem más vallások hasonló jogát, sem pedig a kölcsönös tolerancia elvét. Mivel a mai társadalomban maguk a polgárok választják gyakorlatilag a világnézetüket, a vallásukat és szabadon ragaszkodnak hozzá, vagy másikhoz csatlakoznak, ebben a mozgásban senkit nem korlátozhatnak se állami se egyházi törvények. Ha már most valamely vallás előírása egy házasságot érvényesnek tart, melyet követője kötött, s netán az állami törvények szerint is érvényes a kötés, akkor nincs különösebb jelentősége annak, hogy más vallás mit gondol erről a házasságról, hiszen aki kötötte, az általa szabadon választott vallás előírása szerint kötötte. További szempont, hogy a világ és más vallások felfogása a házasságról gyökeresen más, mint amilyen a katolikus egyházé, ami gyakorlatilag a házasság felbonthatóságát jelenti. Lassan ott tartunk, hogy nem azt kell vélelmezni, hogy ha valaki házasságot kötött, akkor eo ipso felbonthatatlan házasságot kötött, hanem az ellenkezőjét, mivel egyre erőteljesebben ez határozza meg a tudatot,12 tehát a felbonthatóság. Viszont 11 11 Navarrete, U., Diritto canonico e tutela del matrimonio e della famiglia, in Aa.VV., Ius in vita et in missione Ecclesiae, Città del Vaticano 1994. 995.
