Kánonjog 7. (2005)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A kánoni forma a latin és a keleti kódexben
A KÁNONI FORMA A LATIN ÉS A KELETI KÓDEXBEN 25 ha valaki ilyen körülmények között eljut a katolikus egyházba, esetleg több vallást is elhagyott már az Igazság keresése közben, s ha eljut a katolikus egyházba, megváltozik a felfogása, szubjektív értelemben is érett és felkészült lesz a szentség vételére. Ha érvényesnek tartja korábbi házasságát, úgy azt minden további nélkül érvényesíteni lehet ilyenkor, akár gyökeres orvoslással is. Egyébként pedig szabad állapotú, ha polgárilag már elvált. Ismét mondanám, hogy nincs szó se kényszerről, se intoleranciáról, hanem az adott vallási közösséghez tartozó hívő lelkiismereti szabadságának valódi tiszteletben tartásáról, hiszen senki sem kényszeríthető lelkiismerete ellenére arra, hogy felvegye a katolikus hitet, de arra sem, hogy lelkiismerete ellenére valamely vallási közösség őt fogva tartsa.12 13 Ha tehát a katolikus egyház bevezetné ezt a változást, aminek ma egyébként kicsi a valószínűsége, meglehetősen egyszerűvé tenné a formával kapcsolatos interordinamentális problémákat, érvényesítené fegyelmi téren is a tanítását. Persze ez a felvetés tovább finomítható, hogy pl. azokban az egyházakban, mint pl. az ortodox egyházakban, melyek valódi szentségnek ismerik el a házasságot, ott nem lenne továbbra sem érvényességi feltétel, vagy mivel ott is valódi kormányzati hatalom van, a saját törvényhozásukat ismerné el. Mindenesetre ez a törvényhozói aktus kifejezésre juttatná azt, hogy a katolikus egyház különleges helyet foglal el a keresztény egyházak és felekezetek között. De térjünk vissza a vonatkozó hatályos jog egyik sokféle értelmezésre okot adó gócpontjára, vagyis az interrituális házasságkötéskor alkalmazott forma problémájára. III. Interrituális kérdések Mivel a modern társadalmakban a polgárok szabadon választhatják meg lakóhelyüket, ezért merül fel az a jogilag rendezendő probléma, hogy melyik lesz az illetékes egyházi hatóság, vagyis az a hatóság, melynek joghatósága alá tartoznak a lakóhelyet változtató hívek. Ez a hatóság rendesen a hívő saját rítusának megfelelő hatóság, ám elképzelhető, hogy az adott területen nincs se területi, se személyi illetékességű saját rítusú egyházi hatóság. Természetesen előfordulhat az is, hogy különböző rítusú, vagyis sajátjogú egyházak egyszerre léteznek ugyanazon a területen, mindegyik saját hierarchikus szerkezete jelen van tehát és gyakorolja hatalmát. Mivel a házasságkötés és a házasságban élés a hívőknek is alapvető joga, és a házastárs megválasztásának a szabadságát a legmesszebbmenőkig figyelembe kell venni, ezért lehetséges olyan tényállás, hogy két katolikus, ám különböző sajátjogú egyházhoz tartozó hívő kíván házasságot kötni egymással. Kicsit egyszerűsítve a helyzetet, az egyik hívő mindig latin, míg a másik mindig valamely keleti katolikus rítus tagja. Ezeket a házasságkötéseket vizsgáljuk a továbbiakban. 12 Ld. A kánonjog tudományában létező ún. „error pervadens” kifejezés, mely pontosan ezt a gyökeres tévedést, az akaratot meghatározó tévedést jelöli. 13 Vö. CIC 748. k. 1-2. §§.
