Kánonjog 7. (2005)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Teológiai és jogi szempontok az állandó diakónusok szolgálatához
12 Erdő Péter szentségileg felszentelt személy, és nemcsak a pap, különleges küldetéssel rendelkezik a kormányzati hatalom gyakorlására az egyházban, és hogy különböző feladatok vannak a lelkipásztori kormányzásban, amelyek kizárólag a papoknak vannak fenntartva. Példaként említhetnénk a bírósági helynöknek, valamint a helyettes bírósági helynöknek a feladatát. Ők ugyanis az 1420. k. 4. §-a szerint papok kell, hogy legyenek. Egyházmegyei bíró viszont minden korlátozás nélkül lehet diakónus is (1421. k. 1. §). Ez utóbbi funkció szükség esetén világira is rábízható, de csak korlátozott felhatalmazásokkal (1421. k. 2. §). III. A DIAKÓNUSOK SAJÁTOS KÜLDETÉSE 1. A sajátos diakonális küldetés tartalma AII. Vatikáni Zsinat tanítása szerint, amely már az Újszövetségben és az ókeresztény iratokban dokumentált hagyományra hivatkozik18 19, az állandó diakónusok a hierarchiában egy fokkal alatta állnak az áldozópapoknak, és kézfeltételüket nem a papságra, hanem a szolgálatra kapják. „Szentségi kegyelemmel megerősítve szolgálják Isten népét a liturgia, az ige és a karitatív tevékenység szolgálatában, közösségben a püspökkel és annak presbitériumával”. A diakónus feladata, hogy az illetékes hatóság útmutatása alapján ünnepélyesen kereszteljen, őrizze és kiossza az Oltáriszentséget, közreműködjön az egyház nevében a házasságkötésnél és megáldja a házasságot, továbbá hogy kiszolgáltassa a haldoklóknak a szent út- ravalót, felolvassa a hívők előtt a Szentírást, tanítsa és buzdítsa a népet, vezesse az istentiszteletet és a hívők imáját, szentelményeket szolgáltasson ki, és a temetés szertartását vezesse. Mikor a szeretet tetteit gyakorolják, vagy az igazgatásban 18 Néhány szerző számára abban a tényben áll a különbség a klerikusok konnányzati hatalomra való képessége és a világi krisztushívők ebben való közreműködési képessége között, hogy a klerikusok ezt a felszentelésük révén elnyerik, a világi krisztushívők csak kánoni küldetéssel; vö. GUTIERREZ, A., Canones circa instituta vitae consecratae el societates vitae apostolicae vagantes extra partem eorum propriam, in Commentarium pro Religiosis et Missionariis 64 (1983) 90-96, különösen 92. STICKLER, A.M., De potestatis sacrae natura et origine, in Periodica 71 (1982) 65-92. UA., Origine e natura della „sacra potestas”, in Gherro, S. (ed.), Studi sui primo libro dei Codex iuris canonici, Padova 1993. 87-89. Megjegyzendő, hogy CCEO 731. k. 1. § (szintén vö. CCEO 979. k. 2. §, 1087. k. 2. §, CIC 129. k. 2. §, 1421. k. 2. §) ebben az összefüggésben mondja: „Ius habent clerici obtinendi a proprio Episcopo eparchiali praemissis iure requisitis aliquod officium, ministerium vel munus in servitium Ecclesiae exercendum.” Vö. CIC 274. k. 1. §. 1J Vö. pl. Traditio Apostolica Nr. 8: Hyppolite de Rome, La tradition apostolique d'après les anciennes versions, ed. BOTTE, B. (Sources Chrétienne 11 bis), Paris 1968.2 58-62: Diaconus uero cum ordinatur, eligatur secundum ea quae praedicta sunt, similiter inponens manus episcopus solus sicuti praecipimus. In diacono ordinando solus epsicopus inponat manus, propterea quia non in sacerdotio ordinatur, sed in ministerio epsiscopi, ut faciat ae quae ab ipso iubentur. Non est enim particeps consilii in clero, sed curas agens et indicans episcopo quae oprtet, non accipiens communem praesbyteri(i) sp(iritu)m eum cuius particeps praesbyteri sunt, sed id quod sub potestate episcopi est creditum. Qua de re episcopus solus diaconum faciat; super praesbyterum autem etiam praesbyteri super inponant manus propter communem et similem cleri sp(iritu)m (...) Super diaconum autem ita dicat: D(eu)s (...) da sp(iritu)m s(an)c(tu)m graciae et sollicitudinis et industriae in hunc seruum tuum, quem elegisti ministrare ecclesiae tuae et offerre (...) in sanctitate ad sanctuarium tuum. (Latin szöveg a Codex Veronensis-ből).
