Kánonjog 7. (2005)
JOGGYAKORLAT - Csordás Eörs - Tringer László: Képtelenség a házasságra a férfi szexuális túlérzékenysége miatt
Joggyakorlat 103 az idegrendszer és a hormonális apparátus egy meghatározott programsort tartalmaz, amely bizonyos környezeti ingerekre automatikusan kiváltódik és megvalósul.7 Az említett biopszichológiai tényezők mellett napjainkban van egy másik tényező is, amely a szexuális anomáliák és devianciák elleni küzdelmet megnehezíti. Köztudott, hogy a 19. század második felében a szexualitás kérdése tudományos kutatások tárgya lett. A könyvkiadók hamarosan rájöttek milyen nagy üzlet rejtőzik a tudományos igényű könyvek kiadásában, amelyek így a rejtett pornográfia forrásai lettek. A 20. században a szakkönyvek lassan visszakerültek a tudósok könyvespolcára, és a pénzt hozó, ingerkeltést célzó folyóiratok, könyvek lassan a „művészi igényű” címkét kapták. A 20. század második felében a technika fejlődésével a különböző elektronikus kommunikációs eszközök lettek hordozói a pornográfiának, amelytől már nem óvta sem törvény sem jóízlés a társadalmat. Mivel azonban még működött a krisztusi ellenállás, ezért a 21. században tanúi lehetünk egy egyetemes támadásnak a kereszténység ellen. Ennek kiindulópontja a szabadosság értelmében vett liberalizmus sulykolása. így a lefegyverzett és védelmétől megfosztott ember eljutott egy pontra, amelyet erkölcsi képtelenségnek (impossibilitas moralis) nevezzünk. Az elmondottak nem jelentik azt, mintha az ember tehetetlenül lenne kiszolgáltatva az őt érő ingereknek. «A test ugyan a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test ellen - írja Szent Pál apostol - de akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt» (Gál 5,17.24). IV. A FÉRFI SZEXUÁLIS TÚLÉRZÉKENYSÉGE A szexuális élet zavarait tekintve egyes anomáliák mértéktelen túlzásban (per excessum), mások mértéktelen csökkenésben, fogyatékosságban (per defectum) mutatkoznak meg. A mértéktelen túlzásban jelentkező anomáliákat a klasszikus hyperszexualitás, míg a mértéktelen csökkenés anomáliáit a klasszikus hyposzexualitás szóval jelöljük. A mértéktelen túlzást, vagy túlfűtött állapotot a nőknél nimfomániának, a férfiaknál szatiriázisnak nevezzük (Napjainkban a szexológusok már félnek nevet adni az említett állapotnak, mert azonnal támadás éri őket, hogy senki sem tudja megmondani milyen gyakori kapcsolat tekinthető normálisnak, és milyen gyakori igény nevezendő túlzott kívánságnak). A szatiriázisnak egyik alfaja a donjuanizmus. Nevét egy spanyol író Andrés de Claramonte regényhösének Don Juan-nak a neve után kapta. Don Juan, aki minden nőt meg akar hódítani. Ám itt is feltehető a kérdés - ha eltekintünk a természet rendje szerinti monogámiától - hogy hány asszonnyal való kapcsolat abnormális? Látszólag úgy tűnik a donjuanizmus hódolat a női nem előtt. Valójában ennek pont az ellenkezője igaz. Don Juan - megannyira kedves ígéretei, és szédítései ellenére - a nőben nem az emberi személyt, hanem vágyai kiélésének eszközét, vagy élvezete tárgyát látja. A női nem megalázója. 7 Vö. BUDA B., a szexualitás modern elmélete, Budapest 1974. 53.
