Kánonjog 7. (2005)
JOGGYAKORLAT - Csordás Eörs - Tringer László: Képtelenség a házasságra a férfi szexuális túlérzékenysége miatt
102 Joggyakorlat zódik meg a szexualitás mögött, de a humán tudományok fejlődése egyértelművé tette, hogy a szexuális devianciák (bár kísérőjelenségek lehetnek) nem sorolhatók az amentia vagy dementia kategóriáiba. Kérdés tehát, hogy hová soroljuk ezeket az elhajlásokat? XXIII. János pápa 1959. január 25-én nem csak egy új egyetemes zsinat összehívásának szándékát jelentette be nyilvánosan, hanem azt is, hogy elhatározta az 1917. év pünkösdjén kihirdetett egyházi törvénygyűjtemény megreformálását.3 A megújított és 1983. január 25-én kihirdetett Egyházi Törvénykönyv a házassági beleegyezés kinyilvánítására való képtelenség okait így fogalmazta meg: «A házasság megkötésére képtelenek: 1. akik értelmük elégséges használatának híjával vannak; 2. akik súlyos ítélőképesség-hiányban szenvednek azokat a lényeges házassági jogokat és kötelességeket illetően, melyeket kölcsönösen át kell adniuk és el kell fogadniuk; 3. akik pszichikai természetű okok miatt a házasság lényegi kötelezettségeit nem tudják vállalni» (CIC 1095. kán.) A Kódex Revíziós Bizottságán belül a házassági joggal foglalkozó csoportban hosszú vita előzte meg az 1095. kánon 3. pontjának hatályos szövegét. Az első változat csak általánosságban, a közelebbi ok meghatározása nélkül fogalmazta meg, hogy nem képesek a házasságra, akik képtelenek a házasság lényegi kötelezettségeit vállalni.4 A második változatban a házasság lényegi kötelezettségeinek vállalására való képtelenség okát pszichoszexuális nehézségekben határozták meg.5 Egy újabb kísérlet azt a változatot javasolta, hogy azokat mondják ki képtelennek a házasságra, akik súlyos pszichikai rendellenesség miatt képtelenek a házasság lényegi terheit vállalni.6 A végleges szöveget a II. János Pál pápa elnöklete alatt ülésező Bizottság így fogalmazta meg «A házasság megkötésére képtelenek, (...) akik pszichikai természetű okok miatt a házasság lényegi kötelezettségeit nem tudják vállalni» (CIC 1095. kán. 3. pont). Fontos volt végigtekinteni a hatályos törvény kialakulásának útját, és így felismerni, hogy a szexuális és nem-szexuális, a patologikus és nem-patologikus (ugyanis „okokról” és nem „rendellenességekről” van szó) nehézségekből eredő képtelenség egyaránt a pszichikai természetű okokra vezethető vissza. III. Szexuális elhajlás (deviancia), mint a képtelenség oka A szexualitást illetően az anatómiai és az élettani (hormonális) feltételeken kívül számolnunk kell azzal a szexuális késztetéssel, amely a biológiailag megalapozott nemi motivációk közé sorolandó. Ez a nemi motiváció annyit jelent, hogy 3 II. JÁNOS PÁL, Sacrae disciplinae leges, 1983 I. 25. 4 Communicationes (1975) 41. 5 Communicationes (1975) 62. 6 Communicationes (1977) 370-371.
