Kánonjog 7. (2005)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Teológiai és jogi szempontok az állandó diakónusok szolgálatához
10 Erdő Péter kát helyettesítsék, úgy tűnik, hogy a szubszidiaritás elvét a szó szoros értelmében érvényesnek tekinthetjük14. Azoknak a funkcióknak az esetében azonban, amelyekben a világiak a klerikusokat pótolják, inkább egy bizonyos fordított szubszidiaritás érvényesül15. A világiak ugyanis mint kisegítők akkor vonhatók be, ha hiányoznak a klerikusok, ahogyan például a liturgikus imádságok vezetése esetében, a keresztelés esetében, vagy az áldoztatás tekintetében (vő. 230. k. 3.§, 785. k. 1 .§, 1112. k. 1 .§). A világiaknak az a képessége, hogy az egyházi hatóságtól olyan feladatot kapjanak, amely a szent tudományok egyházi fakultáson vagy papi szemináriumban való oktatását tartalmazza (vő. 229. k. 3.§), hasonlójellegűnek tűnik. A megfelelő egyházi törvények végrehajtási utasításai - például a 253 k. l.§-é - és az erre vonatkozó pápai megnyilatkozások, amelyek a 17. kánon értelmében vett magyarázati elveket jelentenek, ebbe az irányba mutatnak16. Hasonlóképpen áll a helyzet a hatályos egyházjogban az egyházmegyei bíró funkciója tekintetében (1421. k. 2,§), valamint a prédikáció egész feladatkörével kapcsolatban, a homília kivételével (vö. 762. k.), melyet csakis pap vagy diakónus végezhet. 2. A papok sajátos küldetése és ennek jogi következményei A papok (és püspökök) egészen különös szentségi küldetéssel rendelkeznek, amely egyben az egyház egyik legfontosabb szervezeti alapelve is. Az egyházi rend szentsége az áldozópapság fokozatában különleges küldetést közvetít, amely Krisztus papságában való részesedést jelent, és a hívők egyetemes papságától nem csupán fokozatban, hanem lényegileg különbözik, (vö. 835. k. 2. §; LG 10b, 28, 41, stb.). Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a szentségi felszentelésben részesült személyek sajátos küldetése — és nemcsak a papoké - a II. Vatikáni Zsinat 14 Az egyházi szubszidiaritás probematikájárói Id. ERDŐ, Teológia del diritto canonico, 121-130; vö. ISENSEE, J., Subsidiarität und Verfassungsrecht, Berlin 1968. 25. KAUFMANN, F.X., El principio de subsidiariedad: punto de vista de un sociólogo de las organizaciones, in LEGRAND, H. - Manzanares, J. — GARCÍA Y García, A. (ed.), Naturaleza y futuro de las conferendas episcopales (Actas de Coloquio Internacional de Salamanca 3-8 enero 1988), Salamanca 1988 342-343. KomonCHAK, J.A., La subsidiariedad en la Iglesia. Estado de la cuestión, in Uo., 367-424. 15 A fordított szubszidiaritásról ld. pl. IOANNES XXIII, Alloc. (1960.1.10 ): Discorsi. Messaggi e Colloqui del Santo Padre Giovanni XXIII, II, Città del Vaticano 1961. Komonchak, La subsidiariedad, 380. IOANNES PAULUS II. Alloc. (1980.VI,28.): AAS 72 (1980) 658. Card. J. HAMER, in Synode extraordinaire. Célébration de Vatican II, Paris 1986. 602. BEYER, J., Principe de subsidiarité ou „juste autonomie" dans l’Église, in Nouvelle revue théologique 108 (1986) 801-822. Erdő, P., „Sacra ministeria", e ufftci ecclesiastici per eccellenza, in lus in vita et missione Ecclesiae (Acta symposii internationalis iuris canonici occurrente X anniversario promulgationis Codicis luris Canonici diebus 19-24 április 1993 in Civitate Vaticana celebrati), ed. Pontificium Consilium de Legum Textibus Interpretandis, Città del Vaticano 1994. 859-860. ERDŐ - GARCÍA, La missione, 427. 16 Vö. Szemináriumok és Oktatási Intézmények Kongregációja, Instr. part. „Ratio fundamentalis institutionis sacerdotalis” (1985.III. 19.), Nr.33.: OCHOA, X., Leges Ecclesiae post Codicem iuris canoni editae, VI. Roma 1987. coi. 9085 („Pro disciplinis sacris Professores sint communiter sacerdotes”). Ioannes Paulus II., Alloc. Ad quosdam Germaniae episcopos limina Apostolorum visitantes (1992.XII.14.), Nr. 7: AAS 85 (1993) 993 (Teológiai karokon a professzoroknak rendszerint papoknak kell lenniük). ERDŐ, Elementos, 546.
