Kánonjog 6. (2004)

TANULMÁNYOK - Rhimer Zoltán: A szentszéki dokumentumok műfajainak tipológiája és terminológiája - I. rész

A SZENTSZÉKI DOKUMENTUMOK MŰFAJAINAK TIPOLÓGIÁJA ÉS TERMINOLÓGIÁJA 65 Eredet és használat. A műfaj a későközépkorban alakult ki a levél jellegű pá­pai dokumentumok (bulla, breve, epistola) körén kívül, elsősorban a Kúria és a pá­pai állam ügyeinek intézésére.188 Megjelölése egészen a XX. század elejéig motus proprius volt, amelyet viszont már az ASS-ben felváltott a motu proprio alak.189 Eleinte ezt vették át az AAS szerkesztői is, a műfaj neve azonban végül a litterae apostolicae motu proprio datae formában állapodott meg.190 Mivel az ilyen doku­mentumok megjelenésükben nem a levélformát követik (pl. nincs címzésük), egyesek szerint a decretum tág értelemben vett kategóriájába tartoznak, teljes megjelölésük így decretum motu proprio volna.191 A jelenlegi gyakorlat ezzel szemben nem hagy kétséget afelől, hogy ez a műfaj - eredetétől immár függetle­nül - a litterae apostolicae egy formailag is önálló kategóriája,192 amely nem von­ható a brève193 vagy az epistula194 fogalma alá sem. Tipikusan jóváhagyó és kihir­dető dokumentum, amelyhez a jóváhagyott és kihirdetett szöveg -ha jogi jellegű- gyakran társul függelékként.195 Rendesen latin nyelvű, 1962 és 2001 között össze­sen 84 db jelent meg (közülük csak 4 olasz). Tekintély. (1) A litterae apostolicae motu proprio datae pápai törvényhozás rendes, kevésbé ünnepélyes eszköze: alapvetően pápai törvény,196 mégpedig vagy az egész Egyház számára kiadott lex universalis, vagy a római egyházmegye és a Vatikánvárosi Állam ügyeire vonatkozó lex particularis.197 Előbbi minőségé­ben tárgya lehet pl. a liturgikus jog módosítása198 vagy a részegyházak alapvető al­188 DESE XLVII. 21-24. CE X. 602. EC VIII. 1487. DDC VI. 957. LThK2 VII. 664. DEL RE, N„ Motu proprio, in MV (1995) 697. LThK3 VII. 506 és LKSKR II. 826. 189 Pl. ASS II (1878/79) 465: „motus proprius”; 36 (1903/04) 584: „motu proprio”. 190 PI. AAS 9 (1917) 483: „motu proprio”; 54 (1962) 65: „litterae apostolicae motu proprio datac”. 191 MAROTO, Institutiones (18. j.) I. 404. LIJDSMAN, Introductio (3. j.). I. 54. CICOGNAN1, lus canonicum (2. j.) I. 92. MlCHIELS, Normae generales (45. j.) I. 183. VERMEERSCH-CREUSEN, Epitome (84. j.) I7 84. SIPOS-GÁLOS, Enchiridion (63. j.) 27. SIPOS, Katolikus egyházjog (15. j.) 10 szerint „a forma szempontjából decretum az olyan pápai irat, mely levélalak nélkül rendez vagy intéz valamit”, ugyanígy ClPROTTI, Lezioni (139. j.) 275. 192 SÄGMÜLLER, Lehrbuch (62. j.) I [2]4 1926, 159 MORRISEY, Papal and curial pronouncements (13. j.) 109. ERDŐ, Az egyházjog forrásai (5. j.) 222. A legpontosabb PRÜMMER, Manuale (63. j.) 22 meghatározása: „motus proprii vocantur illae litterae apostolicae, quae incipiunt verbis «motu proprio»”. A pápa természetesen más litterae apostolicaet, sőt egyéb dokumentumokat is kiadhat saját indíttatásból, ettől azonban még nem nevezhetjük azokat motu proprióknak. Teljességgel ért­hetetlen, miért használja WINFRIED SCHULZ cgyébícént kitűnő cikkében a Pastor bonus rendelke­zésre következetesen ezt a megjelölést: Die Zuständigkeitsordung des Motu proprio „Pastor bonus" vom 28. Juni 1988. Anmerkungen zur Kurienreform von Johannes Paul II., in ÖAKR 38 (1989) 62-72 (= Der Staat der Vatikanstadt [92. j.] 94-104). 173 L. pl. FALCO, M., Introduzione allô studio del «Codex iuris canonici» (Torino 1925), a cura di G. Feliciani (Religione e socictà 18), Bologna 1992. 171: „I motupropri hanno la forma di brevi”. A motus proprius fogalma egyébként már a XVI. századi köznycivben összekapcsolódott a brève kategóriájával, vö. a BAV Barb. Lat. 5195 föl. 67v-jának bejegyzését III. Pál egy dokumentumá­ról (PASTOR, Allgemeine Dekrete [77. j.] 4881): „in motu proprio in forma brevis dato 14 Ianuarii 1542.” 194 L. pl. AYMANS-MÖRSDORF, Kanonisches Recht (62. j.) I 48: „Motuproprio (MP) ist ein auf eigenen Antrieb in Briefform, aber ohne Anrede, ergehender Erlaß des Papstes”; LISTL, J., Die Rechtsnormen, in LISTL, J. — MÜLLER, H. — SCHMITZ, H. (Hrsg.), Handbuch des katholischen Kirchenrechts, Regensburg 1999.2 109: „das Motuproprio, das in Briefform ausgefertigt wird.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom