Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Rhimer Zoltán: A szentszéki dokumentumok műfajainak tipológiája és terminológiája - I. rész
64 Rhimer Zoltán Magyar terminológia. A (Sacra) Consistoria fordítása - az eredetiben az egyes alfajok együttes előfordulása miatt használatos többes számtól eltekintve - „(szent) konzisztórium”. Bár a konzisztóriumi események ismertetése a Sollemnis canonizatióhoz hasonlóan nem önálló pápai dokumentumtípus, szükség esetén mégis előfordulhat, hogy egy benne megörökített releváns eseményre csak e műfaji kategória megemlítésével lehet szabatosan hivatkozni. 4. Kifejezetten jogi jellegű pápai dokumentumok Az e csoportba sorolt műfajok közös jellemzője az általános forma (vagyis a konkrétan megnevezett címzettek hiánya) és a kiemelten jogi jelleg. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ne tartalmaznának alkalmanként igen súlyos pápai tanitást, ám ez - szemben pl. a litterae encyclicaevel - nem a dokumentum elsődleges célja, hanem inkább csak a jogi szabályozást bevezetését és indoklását szolgálja. Az ilyen bevezető részeket, amelyek megelőzik magát a tagolódási egységekre (pl. cikkelyekre, pontokra, §-okra) oszló normaszöveget, a módén jogi nyelv preambulumnak nevezi.183 A bevezető és a rendelkező rész elkülönülése a litterae apostolicae kivételével az alábbi pápai dokumentumok mindegyikére jellemző. Litterae apostolicae motu proprio datae Forma.184 Az előzékszövegben a tartalmat közlő rövid latin cím. Aláíró: a pápa. Címzett: nincs megjelölve, valójában azonban az egyetemes Egyház. Protocollum: Az intitulatio formája „Ioannes Paulus PP. II”,185 a salutatio címzett hiányában elmarad.186 Eschatocollum: Datum és subscriptio a „Ioannes Paulus PP. II” formában (ez esetben tehát az intitulatio és a subscriptio teljesen megegyezik); corroboratio szintén nincs.187 183 A „prcambulum” szó elsősorban a nemzetközi szerződésekben használatos (1. ezekről YOU, P„ Le préambule des traités internationaux, Fribourg 1941), ahonnan több állam alkotmánya is átvette. Mivel a világi jogokban e szöveg rendszerint egyetlen összetett mondatból áll, az egyházi jogszabályok gyakran több oldalas bevezetőit a kánonjogi irodalomban nem szokás e megjelöléssel illetni. 184 Vö. EISENHOFER, Die kirchlichen Gesetzgeber (12. j.) 82. 185 Ez néha elmarad, pl. AAS 79 (1987) 1353; 80 (1988) 1255; 86 (1994) 385; 93 (2002) 737; de lehet hibás is, pl. AAS 66 (1974) 308: „Paulus Episcopus” a bevett „Paulus PP. VP’ forma helyett. 186 Vö. azonban a lenti 202. j.-ben írtakat. 187 D’AVACK, P. A., Atti legislativi pontifici (62. j.) 40. A pecsét hiányát az egyházfő sajátkezű aláírása (ill. eredetileg a „Placet motu proprio” szöveg + a pápa eredeti keresztnevének kezdőbetűje) pótolja. Éppen ezért nem tekinthető motu propriónak X. Pius Gravi iamdiu scandalo kezdetű, 1911 február 11-én kelt dokumentuma, amelyet a hivatalos közlöny c címfelirattal közöl (AAS 3 [1911] 53-54). Mivel ez a különös iromány, amely három angol pap kiközösítését tartalmazza, „dilecti filii” formában többször is - meghatározatlan körű - címzetteket emleget, a végén pedig a „datum [...] sub annulo Piscatoris” fordulat olvasható, eredetileg minden bizonnyal litterae apostolicae volt, amelyet azonban az AAS szerkesztői téves műfajmegjelöléssel láttak el (ennek lehetőségéhez vö. RABIKAUSKAS, De significatione verborum «bulla», «breve» [106. j.] 91-92).
