Kánonjog 6. (2004)

TANULMÁNYOK - Rhimer Zoltán: A szentszéki dokumentumok műfajainak tipológiája és terminológiája - I. rész

A SZENTSZÉKI DOKUMENTUMOK MŰFAJAINAK TIPOLÓGIÁJA ÉS TERMINOLÓGIÁJA 63

canonizatio műfajához hasonlóan jegyzőkönyv, amelyben az egyenes idézetek között a szerkesztők latin nyelvű összekötő szövegei olvashatók.175

Eredet és használat. A consistoriumok a pápai udvar ünnepélyes szertartásai közé tartoznak,176 s hagyományosan három típusuk volt: secretum, publicum és semipublicum.177 E két utóbbi formát II. János Pál 1979-től kezdve consistorium unicum néven összevonta. A consistorium a jelenlegi gyakorlat szerint lehet rendes (ordinarium) vagy rendkívüli (extraordinarium).178 A kifejezésből az A AS 1997-től elhagyja a sacra jelzőt, a többes számot viszont furcsamód megőrzi, jóllehet egyszerre csak egy consistorium ordinarium publicumra kerül sor.179

A szertartás latin nyelvű ismertetésében számos egyéb cselekményen kívül eredetileg a következő pápai megnyilatkozások szerepeltek: két allocutio, amelyek között az új bíborosok kinevezésére és kihirdetésére került sor (creatio et publicatio novorum cardinalium),180 majd egy újabb allocutio következett. II. János Pál alatt az allocutiók közlése fokozatosan megszűnt és az eseményekről szóló beszámolók is igen rövidre zsugorodtak.181 A (Sacra) Consistoria rovatcím az AAS-ben 1962 és 2001 között összesen 58 alkalommal szerepel.

Tekintély. A consistoriumban lezajlott események leírása önmagában pusztán tájékoztató jellegű, maguk az eredeti pápai aktusok azonban a saját típusuknak megfelelő tekintéllyel bírnak: a kinevezésekről külön írásos dokumentumok készülnek, a pápi beszédek erejét pedig az allocutio műfaj általános sajátosságai alapján kell megítélni. Egészen kivételesen azonban sor kerülhet olyan szóbeli pápai törvényhozói aktusra (oraculum vivae vocis), amelyet egyedül ez a dokumentummüfaj örökít meg.182

175 Pl. XXIII. János: AAS 54 (1962) 193-253 (1962. március 19. és április 12.); VI. Pál: AAS 62 (1970) 403-415 (1970 május 18.); II. János Pál: AAS 94 (2002) 313-314 (2002. március 26.).

176 VI. Pál, Pontificalis domus motu proprio (173. j.) 4. p., 2. §, AAS 60 (1968) 309.

177 Jellegükről és tárgyukról 1. CE IV. 1908, 285-286. EC IV. 173-176. A hazai irodalomból lásd BÁNK, Az alkotmányjog alapjai (15. j.) 49.

178 GROTE, Was verlautbart Rom wie? (14. j.) 100. LThK3 VI. 293. LKSKR I. 626-629.

179 Korábban az ilyet minden további nélkül egyes számba tették, 1. pl. AAS 13 (1921) 521.

180 Bár a CIC 351. k. 2. §-a ezt az aktust clecretumnak nevezi, formális határozatról, vagyis decretum dokumentumtípusról természetesen nem beszélhetünk. A kinevezésről egyébként bulla szokott készülni, ezt azonban az AAS a többi kinevező oklevélhez hasonlóan nem közli (vö. fent, 130. j.).

181 1994-ben és 1998-ban még az is előfordult, hogy az AAS szerkesztői a consistorium megtörténtére pusztán a Diarium Romanae Curiae rovatban utaltak, magukat a jegyzőkönyveket azonban - az általános gyakorlattal ellentétben - nem közölték.

182 Ez történt az 1958. december 15-i consistorium secretum alkalmával, amikor XXIII. János a bíborost kinevezések során élőszóban helyezte hatályon kívül az 1917-es CIC-nek a szent kollégium maximális létszámát megszabó 231. k.-ját, 1. AAS 50 (1958) 987. Helytelenül említi ezt az aktust a pápai allocutio (consistorialis) részeként MAY—EGLER, Einführung (20. j.) 17886, hiszen az nem az AAS-ben I. pontkét felvett beszédben, hanem a „II. Creatio et publicatio Patrum Cardinalium” felirat alatti szövegben szerepel. Pontosabban hivatkozik rá OCHOA, X., De recusatione iudiciali Patrum Cardinalium Signaturae ApostoUcae (1977), Opus iustitiac pax. Miscellanea in onore del Prof. X. Ochoa, a cura di M. Baso, Città del Vaticano 1990. 19-58, itt 45132: „a primo consistorio”.