Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Rhimer Zoltán: A szentszéki dokumentumok műfajainak tipológiája és terminológiája - I. rész
52 Rhimer Zoltán előállításával az újkorban a Római Kúria következő szervei foglalkoztak: a középkori eredetű Apostoli Kancellária és Apostoli Datária, majd mellettük a pápai titkárok testületéből kifejlődő (Apostoli) Brévék Titkársága, Latin Levelek Titkársága és Fejedelmi Brévék Titkársága, legvégül pedig az Államtitkárság.107 Ezek a hivatalok a XX. század elejétől kezdve fokozatosan megszűntek, ill. beolvadtak az Államtitkárságba, amely jelenleg a pápai dokumentmok egyedüli felelős kibocsátó szerve. 1973 óta itt készítik elő az összes pápai dokumentumot, és a pápa végleges jóváhagyása után itt is állítják ki őket önálló formában, majd helyezik el szövegüket - amennyiben szükséges - az AAS köteteiben. II. A műfajok vizsgálatának részleges szempontjai. A dokumentumtípusok leírásának fenti általános szempontrendszerén belül a pápai aktusokra nézve az alábbi előzetes megjegyzések adódnak. 1. Az egyes dokumentumok formai megjelenéséről általánosságban a következőket kell elmondani. Az AAS a pápai dokumentumokat minden füzetben első helyen, az egyházfő nevével jelzett rovatban (pl. „Acta Ioannis Pauli PP. II”) közli, így kibocsátónak formális értelemben akkor is a pápát kell tekintenünk, ha neve a konkrét szöveg elején vagy végén egyáltalán nem szerepel (pl. a nemzetközi jogi természetű dokumentumok esetében). a) A dokumentum előtt mindig egy ún. előzékszöveg108 olvasható, amely (1) a hivatalos latin müfajmegjelölésből (pl. epistula apostolica vagy litterae apostolicaé), (2) több azonos műfajú dokumentum esetén az ezeket tagoló római számból, továbbá (3) egyes műfajoknál a dokumentum címzettjeit és/vagy tárgyát közlő, ill. tartalmát összefoglaló latin nyelvű szerkezetből, ill. mondatból áll (pl. „Episcopis clero fidelibus de Mariali Rosario data” vagy „Templum cathédrale Laudense ad gradum Basilicae minoris evehitur”). b) Adokumentumok szövege túlnyomórészt a középkori oklevelek szerkezetét követi, leírásukra ezért leginkább a bevett oklevéltani szakkifejezések alkalmasak.109 Ennek megfelelően három fő egységükről beszélhetünk: a bevezető formulákat tartalmazó részről (protocollum), a dokumentum voltaképpeni szövegéről (contextus) és a záró formulákat tartalmazó részről (eschatocollum). a) A protocollum tipikus elemei (1) a pápa mint kibocsátó megjelölése (intitulatio), továbbá (2) a dokumentum címzettjeinek felsorolása (inscriptio) és (3) megszólítása (salutatio). Ezek az elemek nem minden műfajban szerepelnek mind és formuláik sem teljesen állandók (időnként még egy műfajon belül sem). Az inscriptio általános formájú, ha nem egy konkrét névvel jelöli meg a címzettet (pl. „Universis Episcopis”). A salutatio az ünnepélyesebb műfajokban általános (pl. „Ad perpetuam rei memoriam”), az egyszerűbbekben inkább konkrét formájú (pl. „Salutem et Apostolicam Benedictionem”). 107 Ezek történetéről összefoglalóan 1. DEL RE, N., La Curia Romana. Lineamenti storico- giuridici, Città del Vaticano 1998.4 75-91, 8229, 435-446, 447 -454, 455-456, 457^458. 1118 Ezt és a nyomtatott közlés többi sajátos elemét, amelyekkel a kánonjogi szakirodalom eddig egyáltalán nem foglalkozott, fakszimilék közlésével és részletes magyarázatával példaszerűen mutatja be SASTRE SANTOS, Metodológia giuridica (51. j.) 298-301. 109 Újabban ezek jól áttekinthető, világos összefoglalását nyújtja konkrét szövegpéldákkal SASTRE SANTOS, Metodológia giuridica (51. j.) 293-295.
