Kánonjog 6. (2004)

TANULMÁNYOK - Rhimer Zoltán: A szentszéki dokumentumok műfajainak tipológiája és terminológiája - I. rész

A SZENTSZÉKI DOKUMENTUMOK MŰFAJAINAK TIPOLÓGIÁJA ÉS TERMINOLÓGIÁJA 53

ß) A contextusban előforduló formális elemek a műfaj és a körülmények függvényében igen sokfélék lehetnek, a tartalmi szempontból legfontosabb három fő egység azonban számos műfaj körében igen világosan elkülöníthető egymástól:

(1) a kibocsátás okait és körülményeit előadó bevezető rész (arenga, narratio),

(2) a többnyire numerikusán is tagolt rendelkező rész (dispositio), továbbá (3) a jogkövetkezményeket felsoroló befejező rész (sanctio), amely különféle tartalmú és terjedelmű formulákból (többé-kevésbé állandó formaszövegekből) épül fel.

y) Az eschatocollum tipikus elemei (1) a keltezés (datum) az „anno [Domini] Pontificatus Nostri ...” formában, (2) a kibocsátó vagy megbízottja aláírása (subscriptio) szükség esetén az ellenjegyzéssel (recognitio), (3) a meg-, ill. lepe- csételésre utaló szövegrész és/vagy szimbólum (corroboratio)}'0

2. A legtöbb műfaj megjelölését és funkcióját hosszú, gyakran évszázadokon át változó hagyományok alakították ki, amelyek a modem korban is többször módosultak. Éppen ezért, bár kiterjedt és rendszeres ismeretanyag e téren ma még nem áll rendelkezésre, mégis minden műfajnál megkíséreljük összefoglalni eredete és modem használata legfontosabb jellemzőit.

3. Külön is vizsgálnunk kell az egyes dokumentumtípusok tekintélyét, startalmuk alapján meg kell állapítanunk kötelező erejük fokát és jogi természetét.

4. Csak mindezek után, az utolsó helyen kerülhet sorra a műfajok magyar terminológiájá nak kérdése, hiszen ennek megállapításához gyakran nélkülözhetetlen az adott dokumentumtípus formai és tartalmi sajátosságainak ismerete.

1. A legünnepélyesebb pápai dokumentumok

Az ebbe a kategóriába sorolt két modem műfaj az alább tárgyalandó constitutio apostolicához hasonlóan egyaránt a középkori bullák leszármazottja, amit messzemenő formai hasonlóságuk is igazol. Az AAS-ben valószínűleg sajátos használati körük miatt kaptak önálló, a constitutioktól eltérő elnevezést.

Litterae decretales

Forma.110 111 Előzékszöveg: a tartalmat közlő rövid latin cím. Aláíró: a pápa; ellenjegyző: egy apostoli protonotárius.112 Címzetti kör: általános. Protocollum: Az intitulatio és a salutatio formulája: „Ioannes Paulus episcopus | servus servorum Dei | ad perpetuam rei memoriam”;113 inscriptio nincs. Eschatocollum: A datum után a subscriptio a pápa aláírásával az „Ego Ioannes

110 A corroboratiot az oklevéltan! kézikönyvek a contextus utolsó elemeként szokták említeni, mivel a középkori oklevelekben ott kapott helyet. Az újkori pápai dokumentumokban ezzel szemben a pccsét(elés)rc utaló szövegrész a keltezéssel egy mondatban szerepel, tehát az eschatocollum része.

111 Vö. EISENHOFER, Die kirchlichen Gesetzgeber (12. j.) 79-81.

112 1973-ig az aláíró a bíboros kancellár vagy a bíboros államtitkár, valamint a Szent Rítuskongregáció bíboros prefektusa, az ellenjegyző pedig két apostoli protonotárius volt. Az utóbbiak fölött 1973-ig az Apostoli Kancellária régensének neve is szerepelt.